Róza szóbazárja

Rozella•  2017. augusztus 29. 09:59

Régi-új klisék

 

 

Régi-új klisék

 

Azt mondják ide „leszülettem”...

na persze, és mikor „fel-halok”,

senki sem kérdi, itt mit kerestem,

csak sajnálnak majd az angyalok.

 

Álmok kergettek végig engem,

míg mohón belém kóstolt a valóság,

az illúziókat is sorra eltemettem,

bár biztos van még valahol jóság.

 

Azt mondják, van annyi szépség

s hogy létezik az igaz, nagy szerelem,

a titkokon feltöretlen a pecsét még,

talán ezért lehet, hogy „leszülettem”…

 

Felnőtt mesék, régi-új klisék között

keresgélek mindig valami hihetőt,

csak pár igaz szót, ami ideszökött

s egy érzést, ami keres egy követőt...

 

 

 

Rozella•  2017. augusztus 27. 15:53

Merülés

 

Merülés

 

Feszített víztükrű, könnyű vászon,

rajta ringó, szél-festette képek,

lomb-zöldek, aranyak úsznak a tájon,

követik vadszilvák, lagúna-kékek,

amíg nézem, csak addig élnek.

A Hold éjjel rézvörösre bámulja,

csillag-ezüstök fürdenek meg benne,

csak lassan, fény után kutatva

merülnek a hullámzó végtelenbe,

magukkal viszik a nyár utolsó sóhaját,

s szétterítik az égen lenge, őszülő haját.




 

Rozella•  2017. augusztus 26. 10:44

Elszállni készül…

 

Elszállni készül…

 

Elszállni készül a nyár,

van rá épp elég oka,

sárga-vörös levéllángok

csapnának magasba már,

de a szél még erőtlen, tétova.

A háztetőn fénycserepek

viricselnek a verebek helyett,

őszi füstködök elől meglógó,

valahonnan valahova futó

csupasz villanydrótok

fölé fecskék helyett

villásfarkú drónok repülnek,

benéznek a gólyafészekbe,

hol végre madarat is találnak

és mert ő röpképtelen,

meglengetik szárnyát a nyárnak…

 



Rozella•  2017. augusztus 15. 11:46

Háziőrizetben

 

Háziőrizetben

 

Egyedül egész nap, nehéz elgondolni,

milyen szörnyű lehet, ’háziőrizetben’

maga körül zárva tartani a teret,

mindenhol falak, kerítések,

szigorúan le- és elhatárolt terep,

nem lehet messze menni,

sem messzire látni,

örömet, bánatot sincs kivel osztani,

figyelni kell ismert és szokatlan zajokra

s minden nap úgy telik,

ahogy már megszokta..,

 

Semmi kétség, itt mégis boldog tud lenni,

ismerős lépteknek mindig tud örülni,

ha az őrzött házba végre

hazatér a gazdi… :)

 



Rozella•  2017. augusztus 11. 14:00

kasszakulcs

 

kasszakulcs

 

tenyeremben tartom

 vonalkódom

markom zárja-nyitja

s leolvasott sorsom 

az ég azonosítja

csendben sorba állok 

ahogy teszik mások

hogy rendben sorra kerüljek

elkerülhetetlen elszámolások  

mert itt fizetni kell azért

hogy ki- és bekerüljek

de úgy tudom hogy ez a kassza

mindent pontosan elszámol

ami visszajár majd visszadja

s a pénztártól való távozáskor

végül a kulcsot is

 kezembe adja