Róza szóbazárja

Rozella•  2017. november 13. 09:27

Ehető őszi gombák


Ehető őszi gombák

 

Termete és nemes eleganciája,

egyedi sármja miatt Mr. Vargánya

a gombák választott királya.

Nyárvég, kora ősz és övé a pálya,

uralja az erdőt, hisz kemény legény,

de élete azért nem lányregény.

 

Hozzá oly hűséges kísérő társa,

őzlábakon termő, hatalmas kalapban

szép fejét büszkén emelő úrhölgy,

kiről hosszú ódákat zeng fű alatt

egy magányos vén tölgy, s hallgatja

sóváran a kis gyapjas tintagomba.

 

Ha róla nem is, de nyárszínű tintákkal

még álmodik ősszel is Gizike,

aki nem bírja már a hűvös szeleket

úgy, mint a szerény vöröstejű rizike.

Még edzettebb a fagyálló csigagomba,

 egy kissé nyálkás, de igazán ízletes falat,

ám ne keresd egy üres csigaházban,

csak ligetben, erdőn, szabad ég alatt.

 

Élmény ha rátalálsz, a furcsa látomás:

a kisgömböc-forma óriás pöfeteg,

és nemcsak látványa, de az íze is csodás.

Van még egy különleges gomba

armillariella mellea”, neve csupa dallam

csupa kellem, de ő tuskón ülő jellem,

magyarul: gyűrűs tuskógomba.

S ha azt hiszed, hogy gombák között

virág nincsen, mert az lehetetlen,

kóstold meg a sárga kénvirág-ot,

mert ki hinné, de ő sem ehetetlen !

 

Én csupán szedni szeretem,

megtalálni és csodálni, de enni nem.

A gombászás nekem mindig nagy öröm,

mert az erdő csupa élet és rejtelem,

hol a gyakorlat által teszel szert ismeretre,

míg barátoddá nő a fenyvesekben

a sok kis fenyőpereszke.

 

 

Rozella•  2017. november 10. 10:11

őszpihék


őszpihék

 

arcodon parányi őszpihék 

szemed álmos fáradtan indul a nap

kint is bent is szürkeség borong

de mire kiszínezné a képzelet

kihűlt kávéd megint magára marad

az utcán hajléktalan mosolyok

tengnek-lengnek néha megpihennek

kicsit egy üres köztéri padon

a fák összébb húzzák fázós ágaikat

el-eltűnődve optimista galambokon

én is csak nézem őket valamit

mindig keresgélnek de mit nem tudom

előlük vacogva bújik homlok mögé

sok űzött és marasztalt fájdalom

pedig most repülni volna jó felhők fölé

mint léghajó csak úgy lebegni szabadon

ott hol készítik a földig érő szivárványokat

és ahol még rajzolnak napsugarak

a depressziónak határokat

 

 

 

Rozella•  2017. november 9. 19:16

aukción


aukción

 

legendás patinás őszi tájkép

sokat látott megismételt aukció

utolsó leütés a rivaldafényben

s elkelt máris minden illúzió

ami nem lett még bezúzva

a múltról valamit elmesél

csámpás székén hiába üldögél

az idő kicsit még mogorva

elhappolták a festményt az orra elől

az antikolt keret is a másé lett

mert elkésett a döntő pillanat

nem tér vissza soha

pedig sokat érő eredeti volt

aranyfüsttel bevonva

 

 


Rozella•  2017. november 8. 16:37

Moratórium


Moratórium

 

Őrülten konok, valamit mindig akar,

de mindig mást, mint amit lehet,

mintha fülébe egy egész szirén-kar

búgná az édenbe csábító éneket.

 

Nem tudta hol lehet a rejtőző sziget,

tűvé tette érte a föld minden zugát,

lázasan kereste tűzön-vízen át,

végül karnyújtásnyira talált egy lakat-lan szívet,

 

…és mert az érzés önkényes szívfoglaló 

(a valóságérzéke valósággal semmi),

többé ki már nem lakoltatható 

onnan, ahol végleg meg akar pihenni.

 




Rozella•  2017. november 8. 16:00

ÍZlelés


ÍZlelés

 

ízeire szedném

legszívesebben

a szó már itt van

rég a nyelvemen

de mindig ellenáll

szembeszáll velem

a megízlelt

 SZ  E  R  E  L  E  M

mert rögtön íztelen lesz

amint ízekre szedem