Róza szóbazárja
Ehető őszi gombák
Ehető őszi gombák
Termete és nemes eleganciája,
egyedi sármja miatt Mr. Vargánya
a gombák választott királya.
Nyárvég, kora ősz és övé a pálya,
uralja az erdőt, hisz kemény legény,
de élete azért nem lányregény.
Hozzá oly hűséges kísérő társa,
őzlábakon termő, hatalmas kalapban
szép fejét büszkén emelő úrhölgy,
kiről hosszú ódákat zeng fű alatt
egy magányos vén tölgy, s hallgatja
sóváran a kis gyapjas tintagomba.
Ha róla nem is, de nyárszínű tintákkal
még álmodik ősszel is Gizike,
aki nem bírja már a hűvös szeleket
úgy, mint a szerény vöröstejű rizike.
Még edzettebb a fagyálló csigagomba,
egy kissé nyálkás, de igazán ízletes falat,
ám ne keresd egy üres csigaházban,
csak ligetben, erdőn, szabad ég alatt.
Élmény ha rátalálsz, a furcsa látomás:
a kisgömböc-forma óriás pöfeteg,
és nemcsak látványa, de az íze is csodás.
Van még egy különleges gomba
„armillariella mellea”, neve csupa dallam
csupa kellem, de ő tuskón ülő jellem,
magyarul: gyűrűs tuskógomba.
S ha azt hiszed, hogy gombák között
virág nincsen, mert az lehetetlen,
kóstold meg a sárga kénvirág-ot,
mert ki hinné, de ő sem ehetetlen !
Én csupán szedni szeretem,
megtalálni és csodálni, de enni nem.
A gombászás nekem mindig nagy öröm,
mert az erdő csupa élet és rejtelem,
hol a gyakorlat által teszel szert ismeretre,
míg barátoddá nő a fenyvesekben
a sok kis fenyőpereszke.
őszpihék
őszpihék
arcodon parányi őszpihék
szemed álmos fáradtan indul a nap
kint is bent is szürkeség borong
de mire kiszínezné a képzelet
kihűlt kávéd megint magára marad
az utcán hajléktalan mosolyok
tengnek-lengnek néha megpihennek
kicsit egy üres köztéri padon
a fák összébb húzzák fázós ágaikat
el-eltűnődve optimista galambokon
én is csak nézem őket valamit
mindig keresgélnek de mit nem tudom
előlük vacogva bújik homlok mögé
sok űzött és marasztalt fájdalom
pedig most repülni volna jó felhők fölé
mint léghajó csak úgy lebegni szabadon
ott hol készítik a földig érő szivárványokat
és ahol még rajzolnak napsugarak
a depressziónak határokat
aukción
aukción
legendás patinás őszi tájkép
sokat látott megismételt aukció
utolsó leütés a rivaldafényben
s elkelt máris minden illúzió
ami nem lett még bezúzva
a múltról valamit elmesél
csámpás székén hiába üldögél
az idő kicsit még mogorva
elhappolták a festményt az orra elől
az antikolt keret is a másé lett
mert elkésett a döntő pillanat
nem tér vissza soha
pedig sokat érő eredeti volt
aranyfüsttel bevonva
Moratórium
Moratórium
Őrülten konok, valamit mindig akar,
de mindig mást, mint amit lehet,
mintha fülébe egy egész szirén-kar
búgná az édenbe csábító éneket.
Nem tudta hol lehet a rejtőző sziget,
tűvé tette érte a föld minden zugát,
lázasan kereste tűzön-vízen át,
végül karnyújtásnyira talált egy lakat-lan szívet,
…és mert az érzés önkényes szívfoglaló
(a valóságérzéke valósággal semmi),
többé ki már nem lakoltatható
onnan, ahol végleg meg akar pihenni.
ÍZlelés
ÍZlelés
ízeire szedném
legszívesebben
a szó már itt van
rég a nyelvemen
de mindig ellenáll
szembeszáll velem
a megízlelt
SZ E R E L E M
mert rögtön íztelen lesz
amint ízekre szedem