Róza szóbazárja
Ötletel és...
Ötletel és…
Nekem is lenne pár ötletem,
hogy mit is kéne emelni még?
Nem rezsit és nem árakat,
nem a benzint, és nem új falat.
Talán az esélyt, és a szintet,
netán a tétet, ami észhez térít
minden okost, aki oktat minket,
vagy egy létrát emelni az égig,
hogy lássák ami ott van,
és azt is, ami ott nincs,
kipukkasztott luftballonokban
levegőt lelni is kincs.
Lehetne például a gyűlöletnek vége
élhetnénk sokan boldogan a Marson,
ha kitörne véletlen a Világbéke,
csak a Föld valahogy addig kitartson!
Sok ember ötletel és nem is tudja,
ha emelik a tétet, nem lesz pardon.
Másra majd nem, de ötletre még futja:
„légy mindig önmagad”, - oké, észben tartom!
Puzzle
Puzzle
Lim-lomok, kacatok,
az időfolyam lassú hordaléka,
nem cipelte, lerakta nálam,
ki kéne dobni még ma!
Ki kéne dobnom még ma,
túl sok lett a haszontalan holmi,
csak helyet foglal a szívemben
semmit sem tud már visszahozni,
… de miért pont én tegyem
aki mindezt féltve megőriztem,
inkább valaki jöjjön rögvest,
és tegye meg helyettem!
Valaki, aki szereti a puzzle-t,
az Egészet rakja ki nekem,
mert így lim-lom-darabokban
pont olyan, mint az életem.
Összefüggések
Összefüggések
„Az élet a legjobb tanítómester”- na persze,
ontja a bölcsességeket, - de mindig utólag;
bizony, számtalan tanulság gyűlt már össze:
emitt egy tiszta szó, amott egy piszok rag,
azt hiszem, összetartozhattak régen,
mint dacos némaság a sok beszéddel,
mint sötétséggel a belőle születő nap,
vagy földanyánk magánya az enyémmel.
Mert minden összefügg mindennel,
a csend hang-szálakat kuszál és bogoz,
közben új lármákat szül a vajúdó világ,
és e káoszban a halál vígan letáboroz.
Minden út a májusba...
Minden út a májusba...
A tavasz sétál ma mellettem,
könnyedén lépdel, frissen, üdén,
bekukkant búvó álomzugokba,
lombkupolák tágas rejtekén
fénycseréppel fedett távolokba
pillant, és amit lát megosztja velem:
Arról mesél, milyen szép a végtelen…
Kézen fog, óvva, szelíden vezet,
mintha mindig is így lett volna.
Szólnék, hogy tovább nem mehetek,
de madártrillák csendre intenek,
neszek simulnak lábnyomunkra.
Egyirányú út lesz, én jól tudom,
egyiken sem térünk ezen vissza,
túllépünk minden örömön,bánaton,
szívünk örökzöld dallamokkal tele,
de úgy teszünk, mint akik épp ma
csak úgy véletlenül kószálnak bele
május szerelmes, kitárt karjaiba.
Hoztam egy csokor szóvirágot :)
Hoztam egy csokor szóvirágot
illatmentes kivitelben,
hiába is szagolgatod,
itt valami nincsen rendben!
Ez nem kábít, nem bódít,
sem téged sem engem.
Ha épp nem ásít, akkor lódít,
ferdít, díszít, nevet is, meg sír is.
Semmi haszna nincsen,
talán ezért kedves nekem,
ma megválok tőle mégis,
legyen tiéd örökre belőlem
egy hirtelen szintézis.