Róza szóbazárja

Ez van megírva

 

Olvasgattam minap a csillagokban,

-mondják, a sorsunk megírva ott van

az égi könyvtárban -, hát kerestem verset,

mesét és regényt, miben kedvem telhet.

 

Beléptem a fényes olvasóterembe,

milliónyi kis led villant a szemembe,

aztán csillagtól csillagig vándoroltam,

de a ragyogástól kissé kába voltam:

 

legendák, drámák, vidám történetek

hevertek szerteszét, - enyém melyik lehet?

Mint villany, ha kattan, fény gyúl az agyamban,

de a gondolat szinte kormányozhatatlan,

 

egyensúlyom is borul, kapaszkodni késő,

a fene essen belé! Hogy ez a lélek-lépcső

is visz valahova..? Hisz ez ködszemű csapda!

Besétálok éjjel mégis, naivan, becsapva.

 

Szívem földre huppan, ott marad szédülve

a káoszban, de csak azért is ellenszegülve,

hektikusan dobog, míg kísérik sámándobok.

A világ végtelen egyetem és én oda járok,

 

pedig diplomát nem ad, és végül kibuktat,

mert ő - amit én nem -, valamit rég tudhat

rólam, és rólad is, akiről rég lemondtam,

miért? Mert ez van megírva a csillagokban.., 

 

de ennyi zöldséget én még nem olvastam!

 

 

 

Hegedűs Gábornak :)

 

Lehetnél Te a nagyotmondó lélek,

a mesélő, hetvenkedő katona,

kinek csak szép kaland az élet, 

és jól megy mindig a sora..,

 

vagy lehetnél erős gyökerű tölgyfa,

az erdők bölcs, hallgatag királya,

aki bír fagyot, hőséget, kiállja a vihart

és tűri a szelet, az bármit is kavart..,

 

ám Te, Gábor, lettél versek álmodója,

akin nem fog ki az idő..  Ej, a manóba!

Emberére akadt, hisz a markodban tartod,

s kívánom, még sokáig ne tedd le a lantod!

 

Örökifjú szívednek én csak annyit mondhatok,

kívánok a gazdájának Boldog Születésnapot! :) 

 

Az utolsó (?) sárga rózsa

 

Észrevétlen nyílt ki az andalgó őszben,

el-elborongó, szürkéskék ég alatt,

mintha csak július szépe volna, felhőtlen,

bájos mosollyal idézve vissza a nyarat..

Talán ez az utolsó sárga rózsa,

színe úgy ragyog, mint a déli nap,

váratlan e kedves ajándék öröme

a virágait vesztett kerti bokortól,

melynek szirmokkal elrebbenő lelke

már valahol messze barangol…

 

Gondoltam megőrzöm, lepréselem,

hogy róla mindig eszembe jusson

a késői, a legszebb szerelem..

Magamba szívtam a sárga szirmok

bódító illatát, de azonnal éreztem,

nem ítélhetem múmia-halálra

ezt a magányosan nyíló rózsát,

hisz élni akar, napfényt lélegezni,

illatozni,.. és halni természetes halált..

 

Egy októberi éjjel utoljára látja majd

a szelíd Hold őszsugaras mosolyát,

és hallgatja az égbolt csillag-kórusát..

Én nem tudtam eddig magamról,

hogy megértem a virágok szavát,

de így, csak a szívembe préselem le

utolsó rózsám napsárga nyár-illatát.

 

futóverseny

 

a start előtti gyülekezőnél

még telítve energiával

győzelemre készül

kirobbanó formában

nekivág  őrült iramot diktál

 

fut mintha az életéért tenné

ki érti ezt társa ha olykor beéri

nem várt fordulattal rögtön beelőzi

mert ha egyszer már benevezett

erre a versenyre mind győzni

akar és néha ebben segíti

máskor épp gátolja a szél

 

még tart a futam messze a cél

ki tudja hány kör ami hátra van

de addig egymással versenyre kél

s fut  ha boldog - ha boldogtalan

a Tavasz a Nyár az Ősz a Tél

de a rajt-cél győzelem kilátástalan

 

Ősszel készül…

 

( padlizsánkrém télire - ahogy én szoktam )

 

Ősszel készül, de már gondolva a télre,

természetes vitamin, szendvicsre, kenyérre:

 

Végy 10-12 darab szép fényes padlizsánt,

és szabadtűz fölött, egy rácson, vagy tárcsán,

 erős parázson minden oldalát jól süsd meg! 

/ha már fonnyad, barnul a héja, s egy kissé töttyedt,

tudhatod, hogy átsült, már ne süssed többet!/

 

Majd kicsit mártsd hideg vízbe /mert utána könnyebb/

a száránál megfogva, lehántani a sült héjat róla.

A száras végét is vágd le, aztán már csak egy-két óra

és szűrőbe téve, ha lecsöpögött a kesernyés leve

ott marad a vitaminbomba, remek lesz télire!

 

Ha kihűlt, darabokra vágva zacskókba rakhatod,

így ahogy van, kb. hármasával lefagyaszthatod.

Télen kiolvasztod, és készíthetsz belőle egy finom,

ízletes krémet frissen, hogy hogyan? Elmondom:

 

 

A megsütött, meghámozott, lecsepegtetett padlizsánt mixerben, vagy aprítóban összezúzzuk. / de ne túl pépesre!/ A padlizsánban sok apró, barna mag is van, ezt nem kell eltávolítani, de lehet kicsit ritkítani belőle. Ezután megsózzuk, adunk hozzá egy fej finomra reszelt (aprított), a levétől lecsöpögtetett hagymát, és 3-4 evőkanál (oliva) olajat, utóbbit apránként adagolva, folyamatosan kevergetve, ahogy a massza felveszi.

Ez lesz az alapkrém, ami már önmagában is finom, de tovább ízesíthetjük tetszés szerint, adhatunk hozzá pl.:

majonézt, kevés mustárt vagy tormát, fokhagymát, apróra vágott zöldpaprikát, kápia-paprikát, zöldfűszert, stb. Szendvicsre, kenyérre igen finom és egészséges téli vitaminbomba. Hűtőben még napokig eláll, de nem lesz ideje...

A készítését Erdélyben tanultam, ott úgy hívják: vinetta.  Jó étvágyat! :)

 

Praktikum:

 A padlizsánt lehet sütőben is sütni, de azért jobb a szabadtűzön, (már ha lehet), mert a füst, ami a lassú sütés közben átjárja, adja meg a jellegzetes aromáját, különleges ízét. A daraboláshoz célszerű fakanalat, fakést használni, mert fémmel érintkezve könnyen barnul, de az értékéből  nem veszít, csak világosan esztétikusabb.