Róza szóbazárja
4 soros, cím nélkül…
4 soros, cím nélkül…
Bocsi, valahol elvesztettem …( a fonalat),
nem láttátok a négysorosomat?
Csak négy sor akart lenni, de nem lett…
Nem írnátok a címhez egy verset ?
Menjünk cirkuszba!
Menjünk cirkuszba!
Menjünk el megint a cirkuszba!
Szeretném látni, már nagyon rég voltam
abban a színes, hatalmas sátorban,
ahol annyit vidultam, ujjongtam.
Visszafojtanám a lélegzetem,
bámulnám a merész légtornászokat,
amint a kupolában, pillanat-röptében
kapják el a kinyújtott karokat,
megcsodálnám újra az okos
lovakat, az oroszlánt, a sok majmot,
mert állati és nem mindennapos,
ahogy együtt uralják a porondot,
de mégsem! Meggondoltam! Nem megyek
a cirkuszba veled, mert tudod
van olyan mutatvány, - mit tegyek-
amit már én is rettentően unok…
Régen mindig nevettem rajtuk
és sajnáltam, hogy milyen esetlenek,
piros krumpliorruk, csámpás kacska lábuk,
s egy fejnek látszó tárgyon szőrkócot viselnek,
de ma már állatira meguntam őket,
mert naponta tele van velük az utca,
olykor meg egy nagy kupola alá gyűlnek,
de ott is csak az olcsó gegekre futja…
Piros sipka, sárga tojás, zacskós festék...
mindig akad valami újabb, röhejes kellék,
csak a műsor a régi, idétlen, szánalmas és kopott..,
de most is sajnálom mind, szegény bohócok!
… biztos utcára tették őket a cirkuszok!
Átirat-ok
Átirat-ok
Én próbáltam,
de nem volt érthető,
sőt fel sem ismerhető,
bár létezik pár vers-átiratom,
(régi nagyoktól koppintott dalom)
minek írtam... már nem is tudom...
Talán ha lesz rá jelentkező,
egy igazi költővel
egyszer majd átíratom
és akkor végre lesz
nekem is egy remek,
saját átiratom.
Úgy bizony és ha akarom,
bárhol, bármikor,
mint eredeti sajátom,
máris publikálhatom.
Hómadár
Hómadár
Nem kérted, én mégis mesélek,
mutatok pár téliesnek ható képet,
amin a színek szép, hideg-kékek.
Felhőfüggönyre dermedt kitaláció,
ezüst-lazúr illúzió, - gondolhatod
és hagyod, hogy belepje a hó.
Az időjárás hat a szívre ha végletes,
s hogy mit festenek az évszakok
kint és bent... már nem érdekes.
Nem láthatod, pedig én is félek,
hogy a kép, amiről most beszélek
megfagy, gyorsan eléri a végzet.
Nem érted, miért nem adom el,
hisz nem műremek és senkinek se jó,
ha a Napban hómadár fészkel.
Bájos, vadvirágos táj tudom szebb volna,
de egy kék madár a képen arról énekel
ami igaz.., - vagy igaz lehetett volna…
Milyen nehéz...
Milyen nehéz...
Milyen nehéz ez a vad, tomboló szél,
nem tudom a súlyát meddig bírják
a madarak, a fészkek…
Hozzászokhattak tán, ha itt vannak,
néhány nagy vihart és utat túléltek...
s most költenének, pedig semmijük
sem marad, ha odavész a fészek,
csak a havasesőben szétázott tollak,
és végtelennek tűnő, hideg éjek…
Bolondok mind, hogy hazatértek…
/ megjegyzés az "értő" utókornak: 2017 április 20. 0:44; nem tudok aludni, délutántól rettenetes, orkán-szerű szélvihar van..., hideg, havas eső, folyton beindul valmelyik riasztó, elszáll az áram... még a kutyát is beengedtem.../