Róza szóbazárja
egy és más világok
egy és más világok
minek a vászon
nem festek több képet
álom-zongorámon
többé nem zenélek
egyetlen freskót bámulok
amíg csak élek
minden színt látok
nemcsak feketét és fehéret
de nem keverem össze
egy és más világok
nem kérdem hogy jössz-e
nem kérek több áldást
nem hiszek már mást
többre nem vágyom
nem kell több álom
nekem elég amit adtál
már azt sem bánom
hogy szeretni hagytál
Virágúton
Virágúton
Évek óta mindig végigjárom,
asztalok, sátrak, álom-pavilonok,
telis-tele virággal, növény-csodával.
Éhező szemem a fényre kitárom
és a látvánnyal megint jóllakok.
Egy kis kóstolót azért hozok haza,
mintha cserépben hordozható
volna a boldogság maga,
májusok újra megígért illata,
ami csak a 'Virágúton' kapható…
párbeszéd
párbeszéd
nagyon boldog vagyok, … és köszönöm a leveleket…
hogy mikor? … hát nem is tudom pontosan,
nem,... arra nem is gondoltam,
csak amikor legutóbb beszéltünk azt mondtad…
nem értem , … hogy nem te ?? hogy te nem is…??
de hát … de hát az email-ben is…,
ó, pedig én azt hittem…
értem… nincs is géped…
és miért csak most mondod?
tessék ..?? hogy-hogy mobilod sincs??
de hát akkor én most kivel…?
nem?? … most sem…?
ó, … már értem… nem, nem értem …
igen… tudom… de mintha…
igen … én is… csak téged ...
igazán? … ez annyira kedves …!
persze… tudod, mennyire várom… siess…
nagyon boldog vagyok, … és köszönöm a leveleket…
Köz-helyek
Köz - helyek
Ismerek én is egy párat úgymint:
köztér, közvagyon, közjó és közérdek,
közmeghallgatás, na meg a közélet…,
közszájon forgó hülyeségek, temérdek
közhelyes, röhejes ígéret…
Na de én miért igérjem meg,
hogy nem írok többé közhelyet?
Közjogi jussom ugyan nincs ehhez,
de közszemlére teszem, meglátjuk
mit szól a közvélemény, bátran bízzuk rájuk,
ne csak közvélemény-kutatókra,
akkor már inkább nagy költőkre, írókra,
- már ha leereszkednek közénk egy szóra…
A köznép én vagyok és közhelyeket írok,
köznyelvet használok, közérthetően,
habár közönséges, ahogy néha reagálok,
de a központ-ozást ne várd tőlem!
'nekem anélkül is ragyog a napsugár
és simogat egy lágy kósza szellő
csicsereg sok kis dalos madár
mert kék az ég s a réten zöld fű nő
pillangók szárnyán idelebben
rám kacag a kikelet oly könnyen
csak közben titkon néha még hull
mint záporeső a fájó könnyem …'
Nem, az iróniát én nem ismerem,
hát vedd véresen komolyan
minden közhelyes versem!
Fő, hogy nem jelentetem meg kötetben,
mert tudom, hogy hol a köz-helyem,
hát ott, köztük, ahol a sok szép közhely terem.
… ' van benne rendszer '
… ' van benne rendszer '
Néha úgy tűnik, mintha értelme volna
még a nyüzsgő szavaknak,
mint boly körül futkosó hangyák
látszólag céltalan ide-oda szaladnak,
valahogy mégis odajutnak
ahova kell és tudja mindegyik,
hogy sok apró káosz van a rendben.
Sokszoros önsúlyukat is becipelik
csendben, leteszik valahol, - akár egy versben -
és már mennek is vissza ugyanoda,
olyan összevissza-szervezetlen
érnek el pontosan ahova kell,
... őrület, - 'de van benne rendszer'.
/ a jelzett gondolat eredeti formájában a következő: "Őrült beszéd, őrült beszéd: de van benne rendszer."
Shakespeare: Hamlet (II. felvonás 2. szín) /