szellőszárítón

Rozella•  2022. június 2. 11:58  •  olvasva: 158


szellőszárítón

 

az éjszaka esőhozó angyalszárnyai

betakarták a reszkető rózsafát

néha az égnek is színt kell vallani

kimutatva zengő csattogó fogát

így köszönt el a tavasz fájón

míg néhány felhő jól kisírta magát

siratott téged s beéretlen szerelmet

felejtett egy jázminágon

fűselyemre virágcsendéletet festett 

nyár-narkotikum a léleknek

amit a hajnali nap keltett életre

hogy kijózanodva annyira ne fájjon

piros szemmel bámul a cseresznye

ég és föld között lebegve

azt hiszem ő már megértett

valamit a törékeny ingatag ágon

ahol élet s halál közé kifeszített

szellőszárítón leng az álom

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2022. június 28. 23:35

@csillogo: már elérett...:) örülök, hogy itt is voltál! puszim!

csillogo2022. június 3. 21:07

Óh, ez nagyon :)
Rám is annyi cseresznye bámul... egész nap enni kellene, pár nap aztán vége lesz ennek a bőségnek és vágyakozhatunk, hogy jövőre, újra találkozhassunk piros szemeivel!
Szépet festettél!

Rozella2022. június 3. 18:01

@Törölt tag: @negyvenkilenc: @Törölt tag: @okeanus: @kosa: @skary:

El vagyok kényeztetve... :) örültem Nektek!

Törölt tag2022. június 3. 11:33

Törölt hozzászólás.

negyvenkilenc2022. június 2. 21:38

Csodálatos!

Törölt tag2022. június 2. 19:24

Törölt hozzászólás.

okeanus2022. június 2. 19:08

nyelv- és rímbravurjaidról Kosztolányi jutott eszembe

kosa2022. június 2. 17:53

a cseresznye elfogadta, hogy beérett arra, hogy álomba szenderüljön.

skary2022. június 2. 17:51

aha ott leng s énis lengek épp
ahogyan a zégön a fecskekék :)