Sebzett galamb

Rozella•  2023. április 2. 22:50  •  olvasva: 150

 

Sebzett galamb

 

Ma egy sebzett galamb ült a terasz sarkában,

ahol menedéket lelt a fal tövében. 

Erősen vérzett. Megriadt tőlem,

mikor a szobából a teraszra kiléptem,

és utolsó erejét összeszedve elrepült…

 

Vércseppek hulltak, kis vörös tócsa

maradt a nyomán, mint alvadó igézet.

Csak álltam ott, nem  tudtam mióta,

számára én lettem a valódi végzet.

 

Fájdalom, sajnálat, szégyen kavargott bennem,

hogy kínját még tetéztem, és nem segíthettem.

Nem bízott bennem, ösztönnel menekült,

de meddig bírhatta és hirtelen hová tűnt..?

 

Nem tudhatom, hogy csodák

szállnak-e olykor galambszárnyakon,

csak azt tudom, hogy az élet

egy pillanat... és törékeny nagyon.

 

 

 

  

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2023. április 6. 22:44

@okeanus: az "infantilis" mesékre talán leginkább a felnőtteknek van szükségük.. Szerintem így könnyebben tudjuk igazolni önmagunknak, hogy mi már mennyire, de mennyire felnőttünk...:)

@csillogo: köszönöm az olvasást! :) Áldott, szép Húsvétot!

csillogo2023. április 5. 20:35

Jó pár éve a teraszunkon is volt egy ablaknak ütközött elesett galamb...
nagyon el volt kábulva, itattuk, pátyolgattuk és vártunk, aztán el tudott repülni és megült a szomszéd ház tetején.
Szépséges az utolsó versszak!
Nagyon tetszett a versed!

okeanus2023. április 4. 14:17

@Rozella:
Meglehet kicsit gyerekes mese, de A kisherceg c. legalább ennyire infantilis.

Rozella2023. április 4. 12:41

@okeanus: na ez pont jó...:) öt éves kortól már felfogható:)

okeanus2023. április 4. 12:36

Maurice Maeterlinck: A kék madár

Rozella2023. április 4. 11:34

@okeanus: elismerem, van benne igazság, hogy a madarak "fertőzéseket hordozó, piszkító lények"... na és mi?? Mi vajon nem azok vagyunk-e? Ha egy liba- vagy pulykafarmon megjelenik a madárinfluenza, mit csinál az emberséges ember? Azonnal kiirt sok százezer állatot, és eltünteti a föld színéről. Miért? Félelmében természetesen, és az élethez való abszolút elsőbbsége (??) jogán. Mert ahelyett, hogy pl. az állati és emberi betegségek gyógyítására, vagy a környezet szemétmentesítésére fordítanák az államok a pénzt, mérhetetlen mértékben fegyverekre és háborúra költik,... nesze neked életminőség!
Arról most nem is szólok, hogy a galamb az irodalomban többnyire nem a szemét, a piszok, és a fertőzések, hanem a szelídség, a béke, a szerelem, az összekötés jelképe.
Lelkiismeretről a fenti versben nem volt szó, bár a szégyen érzete is eléggé hasonló... De éppen lehettett volna, mert ezen a háztetőn ill. a rajta lévő tornyon (társasházról beszélek) számtalan galamb is lakik, akiknek a "piszkítását és ereszekbe fészkelését ún. "galambtüskék" akadályozzák, a az esőcsatorna fölé és alá rakva.
Csodákról pedig tényleg csak ábrándozni lehet, mert tárgyilagosan, konkrét tudományos megközelítésben, azaz egzakt módon tudtommal még nem írtak le egyetlen csodát sem...:) Szeretek veled beszélgetni, köszönöm, hogy elmondtad a véleményed! :)

okeanus2023. április 4. 11:05

A galambhoz köthető metaforák, jelképek, asszociációk, sok pozitív gondolat mellett, a madarak a "levegő patkányai" fertőzéseket hordozó, piszkító lények...
A verselő segítőkészsége tetszett, lelkiismeret-furdalása indokolatlan, gondolatai a csodákról pedig ábrándosak...hogy az élet milyen hosszú, az nem az évek számtól, hanem azok minőségétől függ...

Rozella2023. április 4. 10:24

@Krisztinka: :) örülök Neked én is, puszim!

Krisztinka2023. április 3. 21:54

Nini💛 de jó újra olvasni Téged

Rozella2023. április 3. 19:20

@Törölt tag: Tudom, hogy te átérzed... és köszönöm!

Rozella2023. április 3. 19:18

@skary: +

Rozella2023. április 3. 19:18

@negyvenkilenc: Mindenki tudja, még én is, csak valahogy mégsem fogható fel. Ahogy az újabb totális háborús készülődés sem... Azt hiszi az ember, vele ez nem történhet meg, ami egy galambbal... pedig de! Köszi, hogy itt jártál!

Törölt tag2023. április 3. 16:35

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2023. április 3. 16:35

Törölt hozzászólás.

skary2023. április 3. 10:58

möghalunkmind

negyvenkilenc2023. április 3. 04:30

Kedves Róza!
"az élet egy pillanat... és törékeny nagyon." Régebben a galambokat hírvivőnek használták, kis cetlivel a lábukon. A tiéd saját vérével írta az üzenetét, kiolvasni csak te tudtad. Nagyon fontos gondolat volt, köszönet az emlékeztetésért!