Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
őszpihék
Rozella• 2017. november 10. 10:11
őszpihék
arcodon parányi őszpihék
szemed álmos fáradtan indul a nap
kint is bent is szürkeség borong
de mire kiszínezné a képzelet
kihűlt kávéd megint magára marad
az utcán hajléktalan mosolyok
tengnek-lengnek néha megpihennek
kicsit egy üres köztéri padon
a fák összébb húzzák fázós ágaikat
el-eltűnődve optimista galambokon
én is csak nézem őket valamit
mindig keresgélnek de mit nem tudom
előlük vacogva bújik homlok mögé
sok űzött és marasztalt fájdalom
pedig most repülni volna jó felhők fölé
mint léghajó csak úgy lebegni szabadon
ott hol készítik a földig érő szivárványokat
és ahol még rajzolnak napsugarak
a depressziónak határokat
Rozella2017. november 16. 20:03
@Törölt tag: nem kételkedem a szárnyaid erejében :) / persze a magaméban sem..:) / örülök, hogy ideröppentél, ölelésem!
Rozella2017. november 16. 20:01
@BakosErika: @Ametist: Erikám, Ildikó, nagyon köszönöm, szép estét! :)
Rozella2017. november 16. 20:00
@Törölt tag: bizony ... :)
Rozella2017. november 16. 19:59
@merleg66: ...nagyon köszönöm...
Törölt tag2017. november 11. 10:33
Törölt hozzászólás.
Ametist2017. november 11. 07:58
Csodálatos vers, szívből gratulálok!
BakosErika2017. november 11. 06:11
Megint egy remekség, Rózám.
Tetszett. :)
Törölt tag2017. november 11. 01:20
Törölt hozzászólás.
merleg662017. november 10. 22:01
...nagyon szép...
Rozella2017. november 10. 19:47
@skary: nem gond ... írunk neki szivárványost...:)
Rozella2017. november 10. 19:47
@dreaming58: köszönöm szépen :) Szép hétvégét kívánok!
skary2017. november 10. 13:15
szögény depresszió a végén még depressziós lösssz :)
dreaming582017. november 10. 12:47
Érdekes-szép gondolatfutam.
Szeretem a képeidet.
Ölellek Rózám :-)