Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Mágia
Rozella• 2018. április 6. 20:15
Mágia
Csillagmáglyák fényébe olvad
az éjszaka lángoló tűzzománca,
misztikus képein az idő,
feléled, a Hold és Föld románca
mintha itt, csak karnyújtásnyira
volna.., el mégsem érhető.
Ha tehetném, úgy őrizném meg
lobogását, mint vesta papnő,
ki egykor a szent tűzre vigyázott,
áldozatát az égnek felajánlva
lelke mélyén parázslott a titok,
élete varázslat, asszonyi mágia.
Önmaga izzását eloltotta ,
a Naptól kapta földi küldetését,
s ha álmait a hajnal fényei elérték,
emlékeztették a fogadalomra.
Ha megmutatná, hol az a szentély,
melynek mélyén még ott ragyog
az éj homlokán a legszebb diadém,
felszítanám ősi parazsát az égen,
őrzött tüzéből születnék meg
újra, csillagok ölében.