madár

Rozella•  2024. augusztus 29. 19:34  •  olvasva: 76


madár

 

lehulló szavaid

mint elejtett magokat

csipegetem fel

nem ismerek madarat

mi beéri egyetlen szemmel

 

követlek reménykedőn

a madárlét egy pillanat

csillagfészken a hold megül

s a fényes nagy madarat

elhagyja az éj hűtlenül  

 

lábad előtt elsétálok

nincs bennem félelem

elrebbenek bátran a nyárban

csak hogy észre ne vedd

törött szárnyam

 

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2024. szeptember 26. 22:02

@Callypso: Kedves szavaidat nagyon szépen köszönöm!

Callypso2024. augusztus 31. 22:52

Szomorúan szép, költői vers. Benne van a bánat, de mégis a lehető legszebben megfogalmazva. Gratulálok!

Rozella2024. augusztus 31. 08:55

@Krisztinka: @Florine: @Mikijozsa: @csillogo: @kevelin: @skary: @okeanus:

Köszönöm szépen Mindenkinek! Szép hétvégét! :)

Krisztinka2024. augusztus 30. 19:25

Florine2024. augusztus 30. 10:49

Remek sorok, már a kezdet megadta a hangulatot. Végig kísért a versen és a befejdzésnél megcsavarta a szvem.
Csodás vers!! 😘

Mikijozsa2024. augusztus 30. 10:25

a soraid magával ragadnak, szárnyalásra késztetnek, gratula

csillogo2024. augusztus 30. 08:38

Nem meglepő, hogy mostanában ilyen szépséges versek hullanak ki kötényedből! :)
Rózám, gratulálok szeretettel!
(sok a lemaradás az olvasással, majd eccer!)

skary2024. augusztus 30. 06:39

úh de sok törött lelkű madár van :)

kevelin2024. augusztus 30. 06:26

Szép vers, többször elolvastam, madár ihlette remek .

okeanus2024. augusztus 30. 02:56

"csillagfészken a hold megül

s a fényes nagy madarat

elhagyja az éj hűtlenül "
igazán költői, összetett kép, több síkon értelmet és jelentést hordozó, érzelmet, hangulatot festő