Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Létkérdés
Rozella• 2024. szeptember 2. 18:01 • olvasva: 72
Létkérdés
Ha még egy királyfi sem tudta,
honnan tudhatnám én?
Már a kérdés is abszurd most,
a létezés penge-peremén:
„Lenni, vagy nem lenni…”,
Latolgatod, mi jobb?
Amott a titok, vagy itt a tengernyi …
Átlépve a válasz küszöbén,
már nincs mód mérlegelni.
Jóság, szépség, szerelem reménye,
mert a szív szeret… álmokban élni,
Hagyjuk hát a drámát a fenébe,
a létnél nem abszurdabb semmi.
Na és a lélek…? - joggal kérdezheted,
végigszáguldva gyorsuló utadon;
testhez láncolva, - mire épp megérted,
elszáll, - Shakespeare után, szabadon.
Rozella2024. szeptember 13. 19:43
@Florine: Köszönöm!
A 'két élet'-ről egy régi dal, de még mindig hidegrázós...:)
https://www.youtube.com/watch?v=027Mdifn
Florine2024. szeptember 3. 16:12
Szeret a szív álmokban élni. Olyan, mintha két életünk lenne. Álom és valóság, e kettő között valahol a halál. De néha nem árt felébredni.Mondom én, a nagy álmodozó..! 🥰
Jó lett!! ♥️
Rozella2024. szeptember 3. 14:32
@skary: nem is kérdés...
Rozella2024. szeptember 3. 14:31
Jó lenni, és jó lenne a létben jól lenni;
és jónak lenni,... és szeretve lenni, ...
és jól szeretni... :) Ilyen egyszerű ez Ágikám, bizony!
Ennyivel én is beérném! :) Szeretettel köszönöm a jeleidet is! :)
Rozella2024. szeptember 3. 14:23
@gyorisandor: igazad vala:)
Rozella2024. szeptember 3. 14:23
@okeanus: én csak egy egyszerű teremtménye vagyok a..., bár valaha tanultam némi filozófiát is, de nem szeretem az olyan mondatokat, amiknek a végére érve fogalmam sincs mi volt az elején, és ráadásul a közepét se igen értem..:) Bocsika! :)
skary2024. szeptember 3. 11:19
jah..a lét kérdés
S.MikoAgnes2024. szeptember 3. 10:13
"Jóság, szépség, szerelem reménye,
mert a szív szeret… álmokban élni,"
Számomra JÓ LENNI , szeretni és szeretve élni! Ily egyszerűen, természetesen.
💖😊🌹
gyorisandor2024. szeptember 2. 21:49
VALA!
okeanus2024. szeptember 2. 20:55
Lét és idő
"Az egzisztenciálisan kivetült, tulajdonképpeni halálhoz viszonyuló lét jellemzőit a következőképpen foglalhatjuk össze: az előrefutás leleplezi a jelenvalólét számára az akárki-önmagába való beleveszettséget, és azzal a lehetőséggel szembesíti, hogy a gondoskodó gondozásra elsődlegesen nem támaszkodva önmaga lehessen, ám az akárki illúzióitól eloldott, szenvedélyes, faktikus, önmagában bizonyos és önmagától szorongó halálhoz viszonyuló szabadságban."
/Heidegger/