Róza szóbazárja

 

Látott ilyet…

 

Terítve a virtuális asztal,

sekély örömben pancsol a jaj,

dúlt sirámok tiport szavakkal,

tálalva fröcsögő nyálviasszal.

 

Ha módjában állna, ocsmány

erőszakot tenne kéjgőzzel máris,

vérgyöngyöket fűzve nyakakra,  

s szorítva rá fojtó rém-kalárist.

 

Nemes borból bő a kínálat,

de nem kell neki csak a lőre,

amitől asztal alá hányhat,

magát okádva bele a jövőbe.

 

Nyelvén erőtlen támolyog,

hörögve szökik az értelem,

szavakban bentragadt mocsok

nyomában csak halálfű terem.

 

Látott ilyet Bálint, Mihály, Sándor

s János is, ki többnyire gyalog járt.

Földobott kő kísér sok vándort..,

de Attila sem sz@rból épített várt’!

 

Nem kéne…

 

Nem kéne lopnod, amíg önként is adom,

legyen tiéd is a szavam, a gondolatom...,

de ne hamísítsd, ne másítsd, ne rontsd agyon,

mert hazugságod nem lehet saját szabadalom.

?! A-PE-VA !?

 

apeva

avepa

peava

vaepa

veapa

….

tekerem mint a kockát,

nem értem, de tán kirakom egyszer

a magyarok új őshaikuját

s nem is kell hozzá rendszer,

mert új őrület van születőben

és az a peh az egészben,

hogy az újszülött nevében

(mivel kicsi a magyar szókincs,

oly gyatra és szegény a nyelv,..)

tehát ott az EVA,- mint adónem,

és a néma h -val (ki) ejtett APE-h,

az AVE, mint római üdvözlet.

nahát ez igazán kijár a gyereknek,

miként az APA is, aki csak jót tett,

amikor új gyermeket nemzett,

büszke lesz majd rá egy nemzet,

na de hol marad a Szülőanya,

aki nyögve nyelt, idegen nevet adott

a szegény kicsi csemetének…

s hogy miért? Ne is kérdjed! 

Csak! És ez az érv hatott!

A fő, hogy jó legyen szótagolva:

egytől ötig, öt sorba darabolva,

te jó ég! Hogyhogy mit mióta?

 ...  hát még mindig nem érted? Ez az A-PE-VA!

 

 

Lehetőleg kirívóan

(egy 'vicces' koporsó ürügyén... )

 

Különlegesnek,

megdöbbentőnek,

extrémnek kell lenni,

hogy figyeljen rá a világ,

essen le mindenki álla máris

a kitalált semmitől is,

mert a hét milliárdból

most másnak lenni,

ingerküszöb fölé menni

- lehetőleg kirívóan -,

mindenkitől különbözni

hadd bámulja a világ!

Ez az, amit bármi áron

látom el akar érni,

be akar bizonyítani

a felszínes világnak

de legalább önmagának

... az a pár milliárd ...

 

 

(aki meg rólam nem hiszi el,

hogy én is kirívó vagyok,

pusztán mert az idiótaság

nem érdekel..,  de attól még írhatok...)

 

http://www.nlcafe.hu/szabadido/20170511/koporsoban-erkezett-a-szalagavatojara-a-tinilany-/

 

 

Menjünk cirkuszba!

 

Menjünk el megint a cirkuszba!

Szeretném látni, már nagyon rég voltam

abban a színes, hatalmas sátorban,

ahol annyit vidultam, ujjongtam.

 

Visszafojtanám a lélegzetem,

bámulnám a merész légtornászokat,

amint a kupolában, pillanat-röptében

kapják el a kinyújtott karokat,

 

megcsodálnám újra az okos

lovakat, az oroszlánt, a sok majmot,

mert állati és nem mindennapos,

ahogy együtt uralják a porondot,

 

de mégsem! Meggondoltam! Nem megyek

a cirkuszba veled, mert tudod

van olyan mutatvány, - mit tegyek-

amit már én is rettentően unok…

 

Régen mindig nevettem rajtuk

és sajnáltam, hogy milyen esetlenek,

piros krumpliorruk, csámpás kacska lábuk,

s egy fejnek látszó tárgyon szőrkócot viselnek,

 

de ma már állatira meguntam őket,

mert naponta tele van velük az utca,

olykor meg egy nagy kupola alá gyűlnek,

de ott is csak az olcsó gegekre futja…

 

Piros sipka, sárga tojás, zacskós festék...

mindig akad valami újabb, röhejes kellék,

csak a műsor a régi, idétlen, szánalmas és kopott..,

de most is sajnálom mind, szegény bohócok!

 

… biztos utcára tették őket a cirkuszok!