Róza szóbazárja

Vélemény
Rozella•  2017. szeptember 15. 10:59

adok-kapok


adok-kapok

 

megadatott napok

jövő - menő képek

folyton mesélnek

kérted vagy sem járnak

valamit mindig kitalálnak

vagy kitálalnak


leszüretelt őszök

kövér szemezhető fürtök

megadják a kegyelemdöfést

a nyárnak a mának a feledést

s haldokló fáknak azt mondják

téged úgyis kiváglak

hiába állsz ellen a szélnek

semmi haszna hulló levélnek


én is adok-kapok levegőt

ez tán nem is élet

telik a puttony éled

valaki megint oszt

jó napot




Rozella•  2017. szeptember 11. 17:57

ha mégis


ha mégis

 

a pultok között gyerekek

akik könnyű őszi nátha

zsebkendőit farmerzsebbe gyűrik

de belejönnek majd és hátha

meg is szeretik olyan klasszak

a polcok így a vevőkre várva

 

a határokon gyerekek

védik ami még megmaradt

bár sáros a föld a nájkijuk alatt

jurta nélküli nomád hangulat

nem diszkó ez a nagybetűs élet

s rájönnek hamar hol-mi a lényeg

 

a statisztikákban is gyerekek

új remények nagy generációja

hatszázezer mínusz iksz

ki még születhetett volna

csak a határokon túl valahol eltűnik

de aki marad az építi őrzi pótolja

megvédi  - ha majd mégis ideszületik

 



Rozella•  2017. augusztus 31. 23:07

'Valahol Európában'...


’Valahol Európában’…

 

Fényhez szokott szemek,

látásra születettek, mégsem látnak,

folyton mozgó szájak sorsról, 

jövőről, hibákról prédikálnak,

gőgös, sötét okoskodással

folyvást filozofálnak, 

mondják az igét másnak,

és valahol Európában 

kissámlira állva messze néznek,

lábaikhoz már fel nem ér

a hegyekből született egér.


 

Észt osztanak a nagy semmibe,

- hisz’pár próbát igazán megér -,

majd ’szarva közt a tőgyit’telibe…

hátha a lyukas zsák mégis telíthető,

s a zagy is gyorsan szétteríthető

lehet majd hamarosan bárhol…

mondjuk akár tízezer utcában,

vagy templomban és iskolában,

’valahol Európában’…


'Bátor', új húrokat pengető észlények

sokasága vádol, ám lepereg rólam,

mint százéves fáról az őszi levél,

Nem foghat rajtam átok,

nem ölhet meg ostoba háború,

amit valahol valaki kiagyal...,

nem hat rám kikevert méreg,

kemény fából vagyok és magyar,

csak szomorú, mint a fűzfakéreg.





(pengető, vádol, semmibe, fűzfakéreg  szavak felhasználásával)



 

Rozella•  2017. július 10. 20:09

Vaddisznók az aszfalton

 

 

Bocsánatot kérek a hangnemért a korrekten, szabályosan közlekedő autósoktól, ez lentebb nem róluk szól, és ugyancsak bocsánat a békésen dagonyázó erdei vaddisznóktól is!!

Hosszú ideje kerékpározom, és nagyon!! rosszak a tapasztalataim, sajnos egyre sűrűbben fordul elő, hogy olyan szintű agresszivitással találkozom az utakon, ami akár az életembe is kerülhet… Tegnap a kerékpárútra rombolt ki mellékútról, elsőbbségadás nélkül elém egy ilyen, „terepjárós vadállat”, csak egy pillanaton múlt…( úgy álltam meg, hogy a bringám első kereke beszorult az autója első kereke mögé...és még rám üvöltött, hogy most mi van, nincs féked??)  Ma  a városszéli nagy körforgalomba egy illető utánam jött be, majd minden jelzés, index nélkül hirtelen elém vágott a következő kihajtónál, mert ő úgy gondolta ehhez is joga van, hajszál (10 cm) híja volt itt is… sokat tudnék mesélni… de nagyon elegem van…)

 

Vaddisznók az aszfalton

 

Ó, az utakon mennyi veszélyes vaddisznó!

Agyatlan száguldozó, anyázó

agresszióban dagonyázó tahó..!

Minden utamon beléjük botlom,

hogy szaporodtak el ennyire?

Azt nem tudhatom! Nekem két kerék,

nekik látszatra négy, vagy több, de ez csalás,

mert minimum egy biztosan hiányzik

minden aszfaltdisznónak! Mi tagadás,

kikerülném őket, ha tehetném,

vagy mennék inkább lóvasúton,

omnibuszon, mint két keréken..,

na persze húzhatok egyet hirtelen a féken,

vagy kettőt, vagy egy alkalommal, ki tudja hányat!

A sok idióta… és mindnek papírja van róla,

hogy övé az egész világ, ha segge alatt

van az autója… A nyakán ilyenkor

már teljesen fölösleges a gumója!

Sajnos lóvasútra nem szállhatok

de csörtető vadak miatt akár fejre is állhatok,

 

felőlük meghalhatok,- ha akarok, ha nem akarok…

 

 

 

 

Rozella•  2017. június 19. 09:46

Látott ilyet...

 

Látott ilyet…

 

Terítve a virtuális asztal,

sekély örömben pancsol a jaj,

dúlt sirámok tiport szavakkal,

tálalva fröcsögő nyálviasszal.

 

Ha módjában állna, ocsmány

erőszakot tenne kéjgőzzel máris,

vérgyöngyöket fűzve nyakakra,  

s szorítva rá fojtó rém-kalárist.

 

Nemes borból bő a kínálat,

de nem kell neki csak a lőre,

amitől asztal alá hányhat,

magát okádva bele a jövőbe.

 

Nyelvén erőtlen támolyog,

hörögve szökik az értelem,

szavakban bentragadt mocsok

nyomában csak halálfű terem.

 

Látott ilyet Bálint, Mihály, Sándor

s János is, ki többnyire gyalog járt.

Földobott kő kísér sok vándort..,

de Attila sem sz@rból épített várt’!








Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom