Róza szóbazárja

pénteki borongó

 

fülledten borong a péntek

elúszik sok felhő-lélek

üzenik nyári kánikula készül

a hírek már ideértek

az ember beleszédül

nem kell rádió sem média

se tűzvész se politika

mindennapi betevő csalások

pitiáner gengszter-klánok

szemenszedett hazugságai

ellen nem kell védelem se kritika

ugyan minek kéne nekem

szépséges királynői csipkeruha

szörnyű de az sem érdekel

hány celebnek nincs bugyija

ma tényleg elhatárolódom

és időben szólok

most hagyjatok magamra

hülye gondolat-drónok

csak egy kis hűvös esőre vágyom

jég nélküli éltető erőre…

és a többit majd meglátom…

 

 

Nem érthető

 

Nem tudom, mit érezhetett,

a hegymászó, ki teljes szív-melegét,

felcipelt álom-terhét a csúcson letette

s visszatért újabbért, még aznap este.

 

Csodáltam mélytengeri búvárt,

bámultam a vízben rejlő, élő kincset,

a tenger ölelésében szinte eggyé vált vele,

aztán felszínre bukkant újra, nélküle.

 

Láttam suhanni bátor siklóernyőst

végtelen kékségben, könnyű madárként

repült a szélben, önfeledten, szabadon

s mikor földet ért, valamit fönt hagyott, tudom.

 

Néztem a festő kezét, még csak rajzolt,

elképzelte a teljes kép minden részletét

és szemében láttam, - nem tudom miképp -,

a még el sem készült kép összes színét.

 

Figyeltem a régész izzadó homlokát,

ő látta már akkor, amit még senki más,

tudta, múlt-pillanat amit az idő alól kiás,

nem tudom ő mit érzett, de én a csodát.

 

Átéltem egy táncos minden mozdulatát,

megszűnt a külvilág, csak szépség és ritmus élt,

teste minden sejtje a zenével összeolvadt,

nem tudtam, hogy a lélek is így táncolhat…    

 

Olvastam költők elvesztett s megtalált verseit,

mik percek alatt ezer évek felett szálltak el,

összehordták vizek, hegyek, szívek kincseit

s megfestették szavak színes ecsetjeivel.

 

Nem lettem hegymászó, búvár, vagy festő,

nem kutattam múltat, ernyőn sem szálltam sosem,

 szivemben egy táncos él, - tudom, nem érthető,

... még költők sem értik meg… azt hiszem…

 

https://www.youtube.com/watch?v=zCaWQmNJEa4

 

 

 

 

 

 

 

Kockáztatva

 

Sorra vettem az összes lehetőséget,

fokozott készültséget vezettem be,

de a józanság elért a határaimhoz.

 

Nem akarok harcot, átkot, bántalmazást.

Kockáztatva a létemet… könnyelműen,

ellenőrzés nélkül engedtem be tévedéseimet,

 

nem törődtem a vacak papírjaikkal sem,

úgyis mind hamis. Ugyanaz a dátum,

ugyanaz a születési hely… már nem érdekel,

 

pedig nem tudni mit kezdenek magukkal,

kit, vagy mit dúlnak fel okkal, vagy anélkül,

itt bolyongnak bennem munka nélkül

 

elhagyott szerelmeim, megbocsátásaim,

az önvád, a lehetnemás-kép ismeretlen

árnyalakjai. Múltjuk homályba merül,  

 

és szép lassan mindegyikről kiderül,

hogy soha nem is akartak beilleszkedni,

csak arra várnak,.. hogy tovább tudjanak menni…

 

 

Kertlakók

 

Kékszakáll és levendulák nélkül

idén sem jöhet el a nyár,

mert tőlük a kert mindig kikékül

és sok bolondos lepke idetalál.

 

A verbénák színes zuhatagát

valami furcsa lény apasztotta el,

pont mint a muskátlit és a dáliát,

hát majd azokat is pótolni kell…

 

Ezért a bokrokat is újra ültetem,

amit kidöntött egy cudar vihar,

s a kutyámat is megkérem szépen,

hagyjon békén mindent , - ha jót akar…

 

A nyári orgonán épp hangol a fény,

a legszebb májusi koncertre készül,

biztos az új kertlakók tiszteletére,

s talán a régiek miatt is, emlékül…

 

Hangok

 

Örökös lárma és zsivaj,

mert minden zsong valamit

és a folytonos hangzavarban

bent hallgat egy hang.

Hallom és nem is zavar,

megtanultam kiszűrni

körüle a beáramló zajt,

 ami körbeveszi s ha tehetné,

 soha nem engedné

a hallgatását hallani.