Róza szóbazárja

 

Gyerekszáj :)

 

Mielőtt aludni megyek, még elmesélek valamit a kicsi unokámról, aki most16 hónapos. Persze még szükséges neki a pelus, de egyre rosszabbul tűri a tortúrát, ami a cserével jár… Ilyenkor kis versikékkel, dalocskákal vagy beszélgetéssel megpróbáljuk elterelni a figyelmét, hogy nyugton maradjon.

Ebből kifolyólag a Zengő ABC lett a kedvence, olykor 2-3 szó után szívesen befejezi a sorokat… és mire együtt végigmondjuk nagyjából kész is a peluscsere. Ma azonban valahogy nem volt kedve a zengő ABC-hez sem, ezért a „csip-csip csóka, vak varnyúcska…”   örökbecsű kis mondókát kezdte neki mondani a lányom, de az első sornál tovább nem jutott, mert Szofi azonnal „átköltötte”: „ cippcóka, cippcóka, vakkpityóka…”   és ettől nem tágított… párszor még elismételte, és azt hiszem ez a versike most már nálunk így marad…:)

Tegnapi eset: esti fürdés után öltöztetés, pelus… stb. és a szokásos ellenkezés. Azt mondja neki az anyja:  Jól van, maradj nyugton Szofi, mindjárt készen vagyunk, csak ezt a kis hálócuccot még felvesszük, jó...? Mire a kicsi megszólal: videjóója…

Jó éjt, szép álmokat mindenkinek! :)

 

 

Kis kalandok a természetben  :)

 

A verseny

 

Bóklásztam épp, vargányát kerestem,

mikor az erdei fövenyen hirtelen

átsurrant előttem egy fürge kis gyík,

persze, meg akartam fogni, de az egyik

aprócska róka a három nagyfülű közül

(ki tudja addig melyik, hol rejtőzött ..?)

versenyzett velem, és a kis pimasz legyőzött.

A gyík megijedt,  és eltűnt egy lyukban,

de én még jobban, mert mi lett volna, ha

három rókafi a lábamra vadászik titokban?

 

 

A tó és fenekei

 

A tóparton ültem bánatos csendben,

lógattam a lábam, meg az orrom,

amikor a levegőből „landolt” épp előttem

két hattyú, azt se mondták: pardon!

Úgy fékeztek le, mint Tom, ha Jerryt üldözi

és megállni kénytelen,- vicces volt a vízen…

Nyújtották nyakukat, egész közel úsztak,

kémlelték a vizet, majd hirtelen lebuktak,

mintha fejen állnának, már csak az alfelük

állt ki a vízből, a többi eltűnt a tóban,

de engem felvidított  hófehér fenekük,

… biztosan megvolt a véleményük rólam…

 

Riadalom

 

Erdőszéli telken olykor megtörténhet,

'betévednek' nyulak, mókusok, néha őzek..

Bejönni könnyű, de kimenni nem tudott,

így tölthetett ott talán egy-két napot..

A szegény kis őzbak, amikor meglátott

menekült volna, de nem lelt kijáratot,

hirtelen megállt, tapodtat se mozdult,

talán a rémülettől teljesen leblokkolt,

mint aki kővé vált, attól félt, megesszük…

de lábainál fogva felemeltük, és kivittük

szegény megriadt állatot a kerítésen túlra.

Mikor magához tért, tán azt hitte álmodott,

percig meg se moccant, úgy bámult rám,

ő se látott még közelről ’asszony-állat’-ot,

.. észbekapott, s mint a villám eliramodott.

 

 

 

Canale

 

Az Álom, a Szerelem, meg én,

lebegtünk hárman egy gondolán,

csillaghulláskor, egy canale vizén.

 

Az első már nem gondol rám,

ám én láttam nemrég egy képen,

és még mindig Ő.., ennyi év után.

 

Hirtelen jött egy igaz tévedésem,

 de sokáig tartott mire elhagytam őt,

aki rám hagyta a múlt időt egészen.

 

Bejárta nélkülem a csillagmezőt,

remélem, megtalálta ott új otthonát,

más életet kapott, jobbat, élhetőt.

 

Lehettünk volna boldog család,

kitartva együtt jóban, rosszban...

’A sors mást akart’, - tán ezt mondanád.

 

…és jött valaki, mikor nem is vártam,

röppentek évek, ..már nem kellettek ódák,

sem ’elbocsátó szép üzenet’, hogy elbocsássam.

 

Olyan valósnak tűnnek a képzelt csodák,

de tudom az Álom, a Szerelem, és én,

nem vagyunk mások,.. múló tercinák.

 

 Felhőcsónak úszik, benne a ’Te meg Én’,

egyszer majd kiköt egy hulló csillagon,

s addig.. elring valahol egy canale vizén.

/05.15./

 

Nem sokszor írok túl személyes dolgokról, de ez ma egy ilyen nap..:), és előrebocsátom, hogy elfogult leszek, mint minden nagymami... :) Holnap lesz 15 hónapos Szofi, az unokám. Az idő egy ideje nem repül, hanem úgy száguld, hogy minden F1-et lazán megnyerne..

Tegnap számoltuk össze, hogy kb.150 szó most az aktív szókincse, ami egyszerű szavakból áll, de ezeket már önállóan használja is, pl. ha lát valami ismerőset, vagy játszik, azt folyton kommentálja (...csak tudnám, kire ütött ez a lánygyerek? :) Ami meglepő, hogy sok szót kristálytisztán ejt ki. Kíváncsi és sokat kérdez, rámutat tárgyakra, növényekre, stb. majd félreérthetetlen hangsúllyal jön a kérdés: ’ - Mmiiiii?? ’ /jelentése: nicsak, mi ez itt?/

Múltkor teljesen véletlenül rálépett egy hatalmas lódarázsra a kerti járdán, hát szegény darázs, rosszkor volt rossz helyen, de tényleg akkora volt, mint a Szofi fél talpa…  Már csak egy nagy reccsenésre lettünk figyelmesek, -sajnáltuk, de mit lehet tenni, örültünk, hogy pont nem fogta meg, mert egyébként mindent fölszed, megnéz, sőt megkóstol… A lányom tért magához először és annyit mondott: „ Jajj.., ez jól szétplaccsant…”  A kicsi egy darabig riadtan nézte az „áldozatot”, aztán megszólalt ő is: ” „ bóógááj.. paccs!” Azóta ha rátapos ’véletlen’ valamire/többnyire a széthagyott játékaira/  rögtön hozzáteszi: ’paccs’..:) Valamelyik nap uzsonnára egy almás-banános, gabonás gyümölcspéppel kínáltam, ez egy kecskeméti, üveges bébiétel. Természetesen  jött a ’Mmiii??’ Mondtam neki, hogy ez egy finom hami, kecskeméti, -  mire a válasz: ’hami, kecckeke…’ :)

 

 

Az édes ’Ana’-nyelv :)

 

Arcán tündérmosoly, kezében egy plüssmaci,

’Mammi, Mammi’ nevet és már szalad felém,

’Sziijjaa’.., de jó ezt hallani, ez a legszebb zeném.

 

Tizenöt hónap, mire is elég? Mászni, ülni, járni,

ismerkedni a világgal, magába szívni amit már soha

nem felejt, ízlelgetni milyen az édes’Ana’-nyelv:

 

’Ana, iszi..’- szól, ha szomjas, s néha be nem áll a szája,

’apa, deje,/gyere/ papa, csüccs, Peti, baba, nyuszi, zijáf, atto (ajto) csicsíjja…

’kó  ott ’- azt jelenti: ott egy kő; ’heppke oda’ és rögtön mutatja,

 

hova száll az a lepke, s hol a ’vijjá’, /virág/; a ’papéé’ az papír,

’hámpo’ fent a lámpa, ’bábi’ a láb,/lába s azzal ’tánci-tánci’..,

motoj, busz, bogááj..’ és a ’vau-vau’-t is rég utánozza már…  

                       

foga csak pár, de szava sok.., na nédda’, miből lesz a ’csejjbogáj’?! :)

 

Inda

 

Nem tagadom,

volt boldogabb tavaszom,

de türelmesebb, reménykedőbb,

rácsodálkozóbb sosem,

eláraszt ez a tavasz-szerelem.

Mindegy. Nem én akarom,

ha eláll a lélegzetem,

lila és fehér illatokból kicseng,

orgonás dallam kavarog,

fészkekre telepszik, fényt szippantva

leülepszik a csend, rámosolyog

visszanyíló ablakaimra.

 

Kíváncsi vadszőlőinda

csavarog múltba futó házfalon,

egészen olyan, mint az életem,

szertelen és elágazó, de ráhagyom,

összefonódó  múlt-jelen…

Szemeit a szél miatt kisírta,

tegnap nem is esett, ma hajnalra

mégis kizöldült egy szereleminda,

elkúszik fényes, túl-élő leveleken

s belém kapaszkodik.., mintha

most is itt volna  jelen…

 

 

/04.06./