Róza szóbazárja
SzemélyesAz édes 'Ana'-nyelv :)
Nem sokszor írok túl személyes dolgokról, de ez ma egy ilyen nap..:), és előrebocsátom, hogy elfogult leszek, mint minden nagymami... :) Holnap lesz 15 hónapos Szofi, az unokám. Az idő egy ideje nem repül, hanem úgy száguld, hogy minden F1-et lazán megnyerne..
Tegnap számoltuk össze, hogy kb.150 szó most az aktív szókincse, ami egyszerű szavakból áll, de ezeket már önállóan használja is, pl. ha lát valami ismerőset, vagy játszik, azt folyton kommentálja (...csak tudnám, kire ütött ez a lánygyerek? :) Ami meglepő, hogy sok szót kristálytisztán ejt ki. Kíváncsi és sokat kérdez, rámutat tárgyakra, növényekre, stb. majd félreérthetetlen hangsúllyal jön a kérdés: ’ - Mmiiiii?? ’ /jelentése: nicsak, mi ez itt?/
Múltkor teljesen véletlenül rálépett egy hatalmas lódarázsra a kerti járdán, hát szegény darázs, rosszkor volt rossz helyen, de tényleg akkora volt, mint a Szofi fél talpa… Már csak egy nagy reccsenésre lettünk figyelmesek, -sajnáltuk, de mit lehet tenni, örültünk, hogy pont nem fogta meg, mert egyébként mindent fölszed, megnéz, sőt megkóstol… A lányom tért magához először és annyit mondott: „ Jajj.., ez jól szétplaccsant…” A kicsi egy darabig riadtan nézte az „áldozatot”, aztán megszólalt ő is: ” „ bóógááj.. paccs!” Azóta ha rátapos ’véletlen’ valamire/többnyire a széthagyott játékaira/ rögtön hozzáteszi: ’paccs’..:) Valamelyik nap uzsonnára egy almás-banános, gabonás gyümölcspéppel kínáltam, ez egy kecskeméti, üveges bébiétel. Természetesen jött a ’Mmiii??’ Mondtam neki, hogy ez egy finom hami, kecskeméti, - mire a válasz: ’hami, kecckeke…’ :)
Az édes ’Ana’-nyelv :)
Arcán tündérmosoly, kezében egy plüssmaci,
’Mammi, Mammi’ nevet és már szalad felém,
’Sziijjaa’.., de jó ezt hallani, ez a legszebb zeném.
Tizenöt hónap, mire is elég? Mászni, ülni, járni,
ismerkedni a világgal, magába szívni amit már soha
nem felejt, ízlelgetni milyen az édes’Ana’-nyelv:
’Ana, iszi..’- szól, ha szomjas, s néha be nem áll a szája,
’apa, deje,/gyere/ papa, csüccs, Peti, baba, nyuszi, zijáf, atto (ajto) csicsíjja…
’kó ott ’- azt jelenti: ott egy kő; ’heppke oda’ és rögtön mutatja,
hova száll az a lepke, s hol a ’vijjá’, /virág/; a ’papéé’ az papír,
’hámpo’ fent a lámpa, ’bábi’ a láb,/lába s azzal ’tánci-tánci’..,
motoj, busz, bogááj..’ és a ’vau-vau’-t is rég utánozza már…
foga csak pár, de szava sok.., na nédda’, miből lesz a ’csejjbogáj’?! :)
Inda
Inda
Nem tagadom,
volt boldogabb tavaszom,
de türelmesebb, reménykedőbb,
rácsodálkozóbb sosem,
eláraszt ez a tavasz-szerelem.
Mindegy. Nem én akarom,
ha eláll a lélegzetem,
lila és fehér illatokból kicseng,
orgonás dallam kavarog,
fészkekre telepszik, fényt szippantva
leülepszik a csend, rámosolyog
visszanyíló ablakaimra.
Kíváncsi vadszőlőinda
csavarog múltba futó házfalon,
egészen olyan, mint az életem,
szertelen és elágazó, de ráhagyom,
összefonódó múlt-jelen…
Szemeit a szél miatt kisírta,
tegnap nem is esett, ma hajnalra
mégis kizöldült egy szereleminda,
elkúszik fényes, túl-élő leveleken
s belém kapaszkodik.., mintha
most is itt volna jelen…
/04.06./
Olyan nincs ...! :)
Olyan nincs …! :)
Most, így fűnyírás előtt
kellene nagyon az energia,
habár végül is, én csak tolom,
neki kell nyírnia…
Banán és zabkása volt az ebéd,
/ma nem volt kedvem főzni/,
tán elég lesz a kert fűhadseregét
mind egy szálig mégis legyőzni?
De mi van, ha nem megy mégsem?
És mit szól majd hozzá a rigó?
Már hallom is, „Olyan nincs kérem,...!”,
Mert neki most kell a terített asztal,
… és nem érdekli őt az ebédem... :)Helyettes csók
Helyettes csók
Heves napokkal forrófejű szél felesel,
vitájukat már nagyon unom.
A felhőket is gyorsan átfutom,
mit írnak… Más nem érdekel,
amíg az ég bermuda-kék szeme
megakad virágos ruhámon,
messziről felém nyújtott keze
belesimogat a friss zöldbe, s kicsit
ott felejti egy orgonaágon.
A csélcsap április megnevettet,
bókol egyet nekem is, elém áll,
arcomba fúj egy szösznyi verset,
kisöpri vele a rosszkedvemet,
aztán könnyedén felkap ölbe,
mint egy fehér szirompelyhet.
Menyasszonytáncba visz,
csókolgat, a fényben körbeforgat
na hisz..! Utána újra lelép
hamar, mire eljön a holnap,
már valaki mást akar,
nem lesz hűséges hozzám, tudom.
Helyette holtig hű múzsám csókol
homlokon - amikor én is akarom.
/04.13./
valahol valamikor...
valahol valamikor…
valahol valamikor
elvesztem a tavaszban
senki nem keres már
rég lemondtak rólam
csordultig üres a pohár
de meglepő és szokatlan
ha emeled mégis tele van
hát 'gondold meg és igyál'
a dal kifogyhatatlan
mindig marad pár szólam
az esték csendhangjainál
messze áradó akácillatokban
sírva vigadnak májusok
most hozzájuk indulok
hogy megkeressem magam
halhatatlan pillanatokban
odakísérnek kis széletűdök
terítetlen asztalokhoz s én leülök
a még rám mosolygó szavakhoz
/ valahol valamikor majd.., de most mennem kell, vigyázzatok magatokra, el ne vesszetek a tavaszban…:)/