Róza szóbazárja

Személyes

Rozella• 2021. május 6. 19:29

Neki elhiszem

Neki elhiszem

Léleklantom most halk húrokat penget.

Mélyülő csendek kottái

szerteszét hevernek,

rajtuk már Május lépked kábán,

mint aki végre hazaérkezett,

a reményt is magával hozva,

ha egyedül is, s ha árván…

Nehéz út után merészen,

hangosan dudorászva

szívét egészen kitárja;

Harsány-zöld ruhában

üdvözölni a fák eléje futnak

nárciszok mosolyát kötve csokorba,

miközben madárkórus hangol

lázas lármasággal

egy nem-online világban,

hol minden szív-hangszeren

játszani tudnak,

s a gólyák - bár sosem tanulták-

most léleklantomon

megszólaltatják a csend-zenét,

szárnyaik alá bújó fészek-meleggel

befogadnak engem is éjjel,

míg eső-áldás érkezik a széllel.

A várakozás gyermeki örömével

hallom levélrügyek neszét:

csak élni akarnak ők is, szenvedéllyel,

és hallgatni újra meg újra

a megunhatatlan tavasz-mesét:

a mindent megadót, a semmiért…

Ahogy rég, most is Május meséli el,

s neki elhiszem, odavan az életért.

43 hozzászólás

Rozella• 2021. január 2. 19:54

Az első részt is idehozom még egyszer, mert öszetartoznak; tudva, hogy mint versek ezek egyáltalán nem jók, sőt csapnivalók, de talán nem rossz gondolatok; és mivel csak itt, a saját blogomban, sehol máshol én nem írok, nem írtam, nem is antológiázok, nem pályázok, nem küldök be sehová verseket, nem készülök kötetet kiadni, stb. így mindenki megnyugodhat, én pedig lazán megengedhetem magamnak a mégoly gyenge verseket is.. :)

Gazdagság - I.

Itt minden az enyém barátom:

a szívem, a lelkem, a karácsony;

enyém az éjszaka és a nappal,

enyém a szó, mi megvigasztal;

enyém a madárdal, a tücsökzene,

erdők sóhaja, s a csillagok szeme

is enyém, míg bűvöl fényük varázsa,

engem érint a holdfény simogatása;

a csend kiáltása is a tulajdonom,

szavak muzsikáját ma is hallgatom;

enyém a játék, az összes ajándék,

amit kéretlen kaptam és adnék

tovább, nekem nem kell semmi,

elég ha a Napot látom felébredni...

Elvehetik a jövőm, az életem,

csak ami jó és szép történt velem,

azt nem adhatom, az a sajátom:

a múltam, a szerelmem, az álmom..,

de mondd, miféle kincs, miből ha adok,

annál csak több, amit visszakapok,

elképzelem, amint mosolyogsz ezen,

pedig hidd el, nem leszek nincstelen

s ha mindenem odadnám’ is barátom,

örökre enyém marad majd a halálom.

( 2020 12.21.)

Gazdagság - II.

Gazdag vagyok, ha a bánat kincs,

de ne sajnálj, én legalább érzek

valamit abból, ami nincs,

mielőtt átlépek más dimenzióba,

mert eljön úgyis az az óra.

Magammal vinnem semmit

nem kell, összes kincsem

amit szereztem itt hagyom,

már tudom, mit ér a vagyon.

Ha a napmeleget szétosztottam

a földön didergők között,

szelek pár karéjt még a holdból,

lakjon jól minden éhes, üldözött.

Csillag-takaróm megosztom veletek,

szomjatokat oltom tiszta patakból,

a csemetékből növő erdőségeket

esővel áldom, óvom a gazoktól.

Megszelídítem a tomboló szelet,

hagyjon az életnek is élhető teret,

féltett kincseim mind nektek adom,

ha egyszer innen elmegyek.

Megtehetem, hisz tudjátok

milyen gazdag vagyok,

pár hamuban sült szót a parázsban

itt hagyok, hogy lássatok

szikra reményt fellángolni,

még a legsötétebb éjszakában is

tudjunk egymás szemébe nézni.

Azt hiszem, csak ez fontos,

nem a sok fölösleges holmi.

Ne pazarold szitokra, gyűlöletre

életed, ha képes vagy szeretni…

Tér-szívem tágul, ki keres, talál

benne magának helyet;

lehunyt szemem mély tavába

az idő is látta, mikor belenézett:

épp kavicsokat dobált a szerelem,

s a csobbanásokból erőt merített

az örvénylő, merülő emlékezet.

(2020 12. 23.)

Gazdagság – III.

Ma csak egy tiszta lélegzettel,

csak egy dobbanásnyi csenddel,

s csupán a reménnyel vagyok gazdagabb,

mint voltam tegnap, - az idő lám, mit ad,

miközben elrohan lopott szívemmel.

(2021 01. 03.)

11 hozzászólás

Rozella• 2020. június 27. 19:04

Murphy törvénytelenségei

Murphy törvénytelenségei

1. ??

Murphy persze rég megmondta:

„ami el tud romlani, az el is romlik..”,

szent ég! E törvény ma is hatályos még,

na de ilyet..! hát ki gondolta volna?!

Mikor annyi már a törvénytelenség,

a világrend is újra fejtetőre áll,

az ember csak néz, és nem ért semmit,

az ész letérdepel, s a dúlás nyerőre áll,

Óh, hogy is tarthatnám észben, hol-mit

vétettem, amiért ennyi büntetés jár;

élesek a kések, tán mert az idő késett,

a szobrok meg csak várnak csendben,

arra hogy egyszer a világban rend lesz,

… de ugye nálunk minden rendben?

…

2. !!

… Csőtörés utáni tájkép csata után,

rá lágy eső hullt, de pár izgága tetőcserép

keményen landolt lent, megtörve, sután,

az ajtózár erre önhatalmúlag aznap még

úgy döntött, ki nem enged semmiképp,

ő az erősebb, megteheti, „lélek ez ajtón se be, se ki…”

Maradt hát az ablak, - az, amelyik még ép,

de jó, a másikat a biztosító majd fizeti,

bár a vihar szele rút erőszakkal vágta be,

és így az örök szerelmeimet is izibe

„Elfújta a szél” valahová jó messzire…

… Na sebaj, nincs rá többé gondom,

minek is olyan kincs, ami nincs,

ám mivel élni jó, én mégis azt mondom:

(noha nálunk momentán épp gáz sincs…/

küldök egy fityiszt a kedves Murphynek,

csak így törvényen kívül… és üdv mindenkinek!

/ az elmúlt két hét alatti események ’emlékére’, de a laptopom csodával határos mód, még működik…:) /

6 hozzászólás

Rozella• 2020. január 2. 11:28

Talán idén...:)

Talán idén írok végre Verset is... vagy nem. :)

„Véget ért a 2019-es év, és ebből az apropóból szeretnénk néhány érdekes statisztikai adattal meglepni téged.

2019-ben egy-egy szerzőnek átlagosan 7 verse jelent meg a www.poet.hu cím alatt. Tőled 1 verset publikáltunk az év során, ami kevesebb az átlagosnál. Ez sajnos túlságosan kevés ahhoz, hogy részletes személyes kimutatást tudjunk mutatni neked, azonban a Poet blogon minden évben közöljük a Poet statisztikáit, ami számodra is érdekes lehet. Reméljük, jövőre több verssel is megörvendeztetsz majd minket. :)

Ihletben gazdag új évet kíván a Poet.hu csapata!”

Megköszönve egész éves munkátokat én is kívánok a Poet teljes csapatának sikerekben gazdag, boldog új évet!

12 hozzászólás