Róza szóbazárja
KritikaLejtmenet
Lejtmenet
(avagy kis falusi Reality, avagy 10 éve még… )
Volt egy kis bankfiók,
és működött az automata,
A sarki zöldségesből
eper és málna illata
áradt szét nyaranta;
virágüzlet is volt helyben,
palánták, csokrok, koszorúk,
így, illő sorrendben….
Volt egy kedvelt vendéglő is,
remek választékkal,
és volt egy vidám csárda
hangulatos, árnyas terasszal,
Voltak lagzik, esküvők,
ígérték a szebb jövőt…
Két kisbolt már túl sok volna,
minek ennyi egy faluba?
Így hát egyik rég bezárt,
a helyiség üres, gazdáért kiált.
Nyílt viszont új masszázsszalon,
úgy két évig elvegetált,
nem kezeltek ott túl sok
szépkorú ideált.
Kellett, mint egy falat kenyér
az éhezőknek, de vége lett
a szép, reményteli időknek.
Végül a masszázs is bezárt,
a házat már eladták,
felújítanak feszt, érintetlenül
csak a kátyúkat hagyják.
Lejtmenetben a falu,
de virul a dohánybolt,
végre egy jó, igaz hír,
mit mindenki hiányolt.
Dobozos sör, és műanyag
kis üvegcsékben kotyvalék,
utcára kivitt a fejadag,
mit állva iszik meg a nép.
Mint cseppben a tenger
na lám, ilyen a ’fejlett’ nyugat,
mint a mesében:’szakálla volt kender’
csak a mesékben jobb a hangulat.
A valóság torz, a falukép is hamis,
és nem vagyok rá büszke,
hogy megszűnt a kocsma is,
nem most, - sok éve már,
ez a látlelet: "bezár a bazár."
Talán majd tavaszra a határra
kikerül a tábla: ez a falu Zárva!