Róza szóbazárja

Nem csupán biznisz…

Hiszem, a szó szép missziója,

hogy naponta megkeressen,

tudom, még nem veszhetek el,

bár eltűnni van jó esélyem,

de a szerelem valahová

a bőröm alá rejtett mikrochip,

az őszben is itt rezonál, éppen

a múlás hangjait röpteti el

az érted dobogó szívhez.

Parázna gondolatokat terel

titkos labirintus-kapukon át,

szitáló esőben is napfényért perel,

vagy felhőernyőt tart fejem fölé,

ellenáll, hideg szél-érvekkel felesel.

Jól tudom már, hiába húzom el,

belát a lélekparaván mögé,

hisz' neki nem csupán biznisz,

hogy megtaláljon engem,

mert küldetése, hogy téged is

minden nap elhiggyen bennem…

 kapu, parázna, misszió, felhőernyő, mikrochip, rejtett, biznisz, rezonál, dobogó, szitál szavak felhasználásával 

(ezúttal én adtam meg a játékban 10 szót találomra, fogalmam sem volt mit kezdek majd velük, én is utólag írtam ezt, - ha hihető, ha nem -, ... szóval nem ördögtől való, csak gondoltam, elmondom :)

’Valahol Európában’…

Fényhez szokott szemek,

látásra születettek, mégsem látnak,

folyton mozgó szájak sorsról, 

jövőről, hibákról prédikálnak,

gőgös, sötét okoskodással

folyvást filozofálnak, 

mondják a meséket  egymásnak.

Valahol Európában 

kissámlira állva messze néznek,

tipró lábaikhoz már fel nem ér

a hegyekből vajúdott egér.

Észt osztanak a nagy semmibe,

- néhány próbát igazán megér -,

majd ’szarva közt a tőgyit’ telibe…

hátha a lyukas zsák mégis telíthető,

s a zagy is gyorsan szétteríthető

lehet majd hamarosan bárhol…

akár tízezer utcában,

vagy templomban, iskolában,

’valahol Európában’…

'Bátor', új húrokat pengető észlények

sokasága vádol, ám lepereg rólam,

mint százéves fáról az őszi levél,

Nem foghat rajtam átok,

nem ölhet meg ostoba háború,

amit valahol valaki kiagyal,

nem hat rám előre kikevert méreg,

kemény fából vagyok és magyar,

(pengető, vádol, semmibe, fűzfakéreg  szavak felhasználásával)

A ZENergia...

Hányszor hallottam, mégsem értem,

hogy „ a ZENergia nem vész el, csak átalakul...” 

Ha így van is, mivé? Anyaggá válik, fénnyé, 

netán semmivé manifesztálódik?

Hullám lesz, vagy örök rezgés, 

felhő-csendek cseppje egy virágon, 

avagy ZENe és ritmus, mennydörgő ég, 

grafit-szivárvány színes égi vásznon,?

Csillagmező egy albatrosz szárnyán, 

néhány akkord akusztikus gitáron, 

talán egy épp elúszó gondolán…?

Ki tudja hányszor hallhatom még

a ZENergiát adó napfény dalát

és a Holdra a végén... jut-e még energiám? 

Miért van, hogy olyan szabadon árad 

a hang, fehértől feketéig a sors-szimfónián? 

Egyszer talán mégis megértem, 

amit a mindenség üZEN, mielőtt átalakulok,

vagy eltűnök a semmiben és elveszik

minden szín, elszáll, mint hangok a zongorán 

s a szférákba olvad a ZENErgia… túl korán…

(akusztikus, vész, albatrosz, energia, akkord, minden,  fehér, szimfónia,  fekete, csillagmező,) 

Csöppke mese

Egy csöppke mese, kis tavaszi barka,

mint apró zsivaj, oly vidám és tarka, talán

hamar csak ennyi kellene, rikoltó

madár, nappal kóbor széllel szálló,

valami simuló trilla, cikázó hangvilla,

annyian talpon lennénk éjjeli zenén

és könnyedén este landolnánk a Hold túlfelén. 

/ a versike érdekessége, hogy összesen 13 név bújt el benne, hat rendes és hét becenév… akinek van kedve, keresgélheti..:) /