Róza szóbazárja

„Szép nyári nap…”

Nyári reggel, új nap ébred,

egy seregnyi madár dalol,

hallgatja őket a kékszakáll

a kert végében valahol.

Egy kardvirág épp csatát vív

a pimasz kis fű-sereggel,

aranyat érne a friss eső,

várja a dió is nagy szemekkel.

Tücsök koma nem kürtöt fúj,

cincogóját zsebből előhúzza,

lábat lóbál: ’dolgozzon a hangya’,

a som bólogat és ráhagyja.

Fű-fa-virág ma végre boldog,

a tücskök, mint apró koboldok

muzsikálnak a lepkéknek,

itt röpködnek… kis bolondok…

(reggel, nyár, dalol, szakáll, fű, fa, tücsök, kürt, arany, lóbál –  fórumban megadott szavakkal...)

https://www.youtube.com/watch?v=kbvENPAXk5Y

Játszótársak

Gyere, játsszunk most szót,

játsszuk el azt, hogy érted.

Játsszuk, hogy nem szeretlek,

majd játékból halok meg érted.

Mondjuk, hogy meghaltam,

s hogy nélküled sosem éltem.

Játsszuk el, hogy nem szeretsz,

csak akkor meg minek éltem?

Játsszunk igaz szerelmet,

felejtsünk minden mást!

Játsszuk azt, hogy újra élünk,

s hogy megtaláltuk egymást.

Játsszunk most csak a szívvel,

a szavakat végleg hagyjuk el!

Elég, ha összemosolyog a lelkünk,

azután már sírhat bárkivel.

S ha élethez kevés a képzelet,

(mert már játszani sem tudunk)

legalább játszd el, hogy megérted,

... az életbe úgyis belehalunk.

Tarisznya mese

Vállamon színes, szőttes tarisznya,

lapul benne pár könnyű mosoly,

néhány kedves dallam, minek súlya

nincsen, csak dudorász, semmi komoly…

Haszontalan, bolondos, kis versek,

s némelyek olyan kópé-engedetlenek,

előbújnak, vissza hiába tuszkolom,

fütyülnek rám, vagy kinevetnek.

Pille szárnyaikkal ide-oda szállnak,

meséket szőnek fű-fa-virágnak…

Na tessék, máris itt egy tarisznya-mese,

csak tudnám, aki mondja, szerelmes-e?

Migránsok 

Vándorolnak hontalan, lélekvesztőkön..

vad háborúk, ínségek elől menekülve,

tán gyászol a szívük családot vesztve,

míg kinyílik az út: pokolba, vagy mennybe…

Nélkülözések, sok sanda, ferde szándék,

bűvölő-bájoló, kamu ígéret, hogy élet

várja őket és jólét, - de túl szűkek a rések,

amiken át halálba szorítók a prések.

Feketedik a lelkük, rá fázós árnyék zuhan.

Ráhasal a múltra, s kecsegtető, díszes álruhát ölt

a pucér jövő; nyomukban sötét félelem suhan,

s előttünk álomként száll a béke, utol nem érhető...

( adott szavak: kinyílik, fázós, hontalan, bájol, ferde, pucér, vad, feketedik, zuhan, rések)

Báli mulatság

Arannyal dekorált bálterem,

a zenekar már lelkesen hangol,

billentyűkkel rezonáló húrok

közt sok őszi álom barangol.

Áttetsző ruhák, színek varázsa,

a forgatag szinte már kábító,

mosolyok bújnak a Hold udvarába,

táncpartnerre vár egy forró tangó.

A nyár csupa lenge odaadás,

könnyű csókokat dob, úgy üzen,

és öltönyös, komoly urak karján

feléled néhány keringő-ütem.

Mint egy kettétört, száraz perec

morzsái peregnek le bókszavak

a cifra avar-parkettre, ahol sírva

vigadnak majd a talpak alatt.

(cifra, öltönyös, perec, odaadás  szavak felhasználásával)