Róza szóbazárja

 

Nincs címem

 

Úgy döntöttem kiveszem a szabadságom,

kipihenem /saját/ magamat végre!

Nem írok már több verset a nyáron,

csak láblógatok hétről-hétre,

vagy legalábbis megpróbálom

kitalálni, hogy még mi kéne?

 

A szabadság például lételem,

mindenkitől csak azt hallom,

hogy nélküle nem is létezem,

olyan mint nyelv a harangon:

ha nyelve nincsen, marad néma..

..hát ilyen ez a szabadság-téma.

 

Élvezem majd, hogy süt a nap,

csak paprikajancsi mosogat,

és nem én...! A szabadságom alatt

bejárom a fél világot, megnézek

sok szépet, bakancslistát pipálok,

de amit a saját szememmel látok

tán azt sem hiszem el, mert tudjátok

 

nincs is nekem semmiféle listám,

se (caf)rangom-címem, se úticélom,

tudom, az utazást is hamar megunnám,

ha önmagam már sehol sem találom,

pedig higgyétek el, mindenütt kerestem,

de nincs címem… itt csövezek egy versben.

 

 

 

(szabadság,  higgyétek, nyáron, cím, bakancslista, nélküle, úticél, paprikajancsi, láb-lógatok, lételem - fórumban megadott szavakkal.   Azért az első vsz.-ban írtakat ne vegyétek túl komolyan! :))

 

 

 

 

 

labdajáték

 

feldobtad a napom

épp a holdad mellé

ha ledobja elkapom

 összegyúrom gömbbé

 

fénylabdám neked adom

cserébe nem kérek semmit

a holdat is megtarthatod

fogadj el tőlem csak ennyit

 

földobnád vele a napom

magasra a csillagokig

sokáig úgysem játszhatom

csak pár időtlen pillanatig

 

amíg feldobom a napod

épp a holdam mellé

s a kettőt ha akarod

összegyúrom 1GY

 

„Szép nyári nap…”

 

Nyári reggel, új nap ébred,

egy seregnyi madár dalol,

hallgatja őket a kékszakáll

a kert végében valahol.

 

Egy kardvirág épp csatát vív

a pimasz kis fű-sereggel,

aranyat érne a friss eső,

várja a dió is nagy szemekkel.

 

Tücsök koma nem kürtöt fúj,

cincogóját zsebből előhúzza,

lábat lóbál: ’dolgozzon a hangya’,

a som bólogat és ráhagyja.

 

Fű-fa-virág ma végre boldog,

a tücskök, mint apró koboldok

muzsikálnak a lepkéknek,

itt röpködnek… kis bolondok…

 

(reggel, nyár, dalol, szakáll, fű, fa, tücsök, kürt, arany, lóbál –  fórumban megadott szavakkal...)

https://www.youtube.com/watch?v=kbvENPAXk5Y

 

 

Játszótársak

 

Gyere, játsszunk most szót,

játsszuk el azt, hogy érted.

Játsszuk, hogy nem szeretlek,

majd játékból halok meg érted.

 

Mondjuk, hogy meghaltam,

s hogy nélküled sosem éltem.

Játsszuk el, hogy nem szeretsz,

csak akkor meg minek éltem?

 

Játsszunk igaz szerelmet,

felejtsünk minden mást!

Játsszuk azt, hogy újra élünk,

s hogy megtaláltuk egymást.

 

Játsszunk most csak a szívvel,

a szavakat végleg hagyjuk el!

Elég, ha összemosolyog a lelkünk,

azután már sírhat bárkivel.

 

S ha élethez kevés a képzelet,

(mert már játszani sem tudunk)

legalább játszd el, hogy megérted,

... az életbe úgyis belehalunk.

 

 

Tarisznya mese

 

Vállamon színes, szőttes tarisznya,

lapul benne pár könnyű mosoly,

néhány kedves dallam, minek súlya

nincsen, csak dudorász, semmi komoly…

 

Haszontalan, bolondos, kis versek,

s némelyek olyan kópé-engedetlenek,

előbújnak, vissza hiába tuszkolom,

fütyülnek rám, vagy kinevetnek.

 

Pille szárnyaikkal ide-oda szállnak,

meséket szőnek fű-fa-virágnak…

Na tessék, máris itt egy tarisznya-mese,

csak tudnám, aki mondja, szerelmes-e?