Róza szóbazárja

Játék
Rozella•  2018. július 31. 06:46

labdajáték


labdajáték

 

feldobtad a napom

épp a holdad mellé

ha ledobja elkapom

 összegyúrom gömbbé

 

fénylabdám neked adom

cserébe nem kérek semmit

a holdat is megtarthatod

fogadj el tőlem csak ennyit

 

földobnád vele a napom

magasra a csillagokig

sokáig úgysem játszhatom

csak pár időtlen pillanatig

 

amíg feldobom a napod

épp a holdam mellé

s a kettőt ha akarod

összegyúrom 1GY




 

Rozella•  2018. július 14. 11:11

"Szép nyári nap..."



„Szép nyári nap…”

 

Nyári reggel, új nap ébred,

egy seregnyi madár dalol,

hallgatja őket a kékszakáll

a kert végében valahol.

 

Egy kardvirág épp csatát vív

a pimasz kis fű-sereggel,

aranyat érne a friss eső,

várja a dió is nagy szemekkel.

 

Tücsök koma nem kürtöt fúj,

cincogóját zsebből előhúzza,

lábat lóbál: ’dolgozzon a hangya’,

a som bólogat és ráhagyja.

 

Fű-fa-virág ma végre boldog,

a tücskök, mint apró koboldok

muzsikálnak a lepkéknek,

itt röpködnek… kis bolondok…

 



(reggel, nyár, dalol, szakáll, fű, fa, tücsök, kürt, arany, lóbál –  fórumban megadott szavakkal...)


https://www.youtube.com/watch?v=kbvENPAXk5Y

 

 

Rozella•  2018. április 5. 10:14

Játszótársak



Játszótársak

 

Gyere, játsszunk most szót,

játsszuk el azt, hogy érted.

Játsszuk, hogy nem szeretlek,

majd játékból halok meg érted.

 

Mondjuk, hogy meghaltam,

s hogy nélküled sosem éltem.

Játsszuk el, hogy nem szeretsz,

csak akkor meg minek éltem?

 

Játsszunk igaz szerelmet,

felejtsünk minden mást!

Játsszuk azt, hogy újra élünk,

s hogy megtaláltuk egymást.

 

Játsszunk most csak a szívvel,

a szavakat végleg hagyjuk el!

Elég, ha összemosolyog a lelkünk,

azután már sírhat bárkivel.

 

S ha élethez kevés a képzelet,

(mert már játszani sem tudunk)

legalább játszd el, hogy megérted,

... az életbe úgyis belehalunk.

 




Rozella•  2017. december 9. 16:45

Tarisznya mese

 

Tarisznya mese

 

Vállamon színes, szőttes tarisznya,

lapul benne pár könnyű mosoly,

néhány kedves dallam, minek súlya

nincsen, csak dudorász, semmi komoly…

 

Haszontalan, bolondos, kis versek,

s némelyek olyan kópé-engedetlenek,

előbújnak, vissza hiába tuszkolom,

fütyülnek rám, vagy kinevetnek.

 

Pille szárnyaikkal ide-oda szállnak,

meséket szőnek fű-fa-virágnak…

Na tessék, máris itt egy tarisznya-mese,

csak tudnám, aki mondja, szerelmes-e?

 

 

 

 

 

Rozella•  2017. szeptember 26. 14:27

Migránsok

 

Migránsok 

 

Vándorolnak hontalan, lélekvesztőkön..

vad háborúk, ínségek elől menekülve,

tán gyászol a szívük családot vesztve,

míg kinyílik az út: pokolba, vagy mennybe…

 

Nélkülözések, sok sanda, ferde szándék,

bűvölő-bájoló, kamu ígéret, hogy élet

várja őket és jólét, - de túl szűkek a rések,

amiken át halálba szorítók a prések.

 

Feketedik a lelkük, rá fázós árnyék zuhan.

Ráhasal a múltra, s kecsegtető, díszes álruhát ölt

a pucér jövő; nyomukban sötét félelem suhan,

s előttünk álomként száll a béke, utol nem érhető...

 



( adott szavak: kinyílik, fázós, hontalan, bájol, ferde, pucér, vad, feketedik, zuhan, rések)