Róza szóbazárja

Árnyékban  

 

„Én sem volnék, ha nem volnál”

hűlt csillagoknak izzó darabja,

tüzek őrzője, vad viharok hőse,

pernyeálmoknak megálmodója.

 

Én sem volnék büszke várrom

úrnője, kinek hűs homlokára 

holdfény hímez tükrös jelet,

hajnali nap sugarára várva.

 

Te sem volnál, ha nem lennék

túl lázálmok szép látomásain,

ha nem repülne fecskeszárnyú

emlék át az idő bomló rácsain.

 

Én sem vagyok s te sem vagy már,

csak két koldus, felhőrongyokba

bújva.. „vagyunk ketten két szép nyárfa ,   

s búvunk egymás árnyékába”

 

/ az idézetben Kányádi Sándor: Két szép nyárfa c. versének sorai /

  

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Árnyékban - II.

 

árnyékban már harminckettő

sűrű lombsörények alatt

vágtatnak forróvérű nyarak

sehol se leng egy kis szellő

 

árnyékban is harminchárom

s a higany egyre feljebb kúszik

majd fürge gyíkként eltűnik

napra nap tudom én sajátom

 

ez a hő bent épp harminchat

így marad már de kint a nyár

hevül tovább mert neki jár

még néhány forró pillanat

 

itt árnyékban egész tűrhető

túlélhető majd csak okosan

az idő úgyis tudja hogyan

tartsa meg mi nem lehűthető

 

 

 

 

 

Két vers - azonos keretben- 

Míg vártalak 

 

 „Zápor suhogott az irtáson át”,

levenni nem mertem,

magamon szárítgattam a ruhát.

Míg vártalak, a párahajú rét

fésült magának pár új frizurát,

mellém ültek felfeslett felhők,

s egy alkalmi tócsa tükrében

én kifosztott, fehér szívüket néztem.

 

Mindenüket nekem adták,

cserébe nem kértek semmit.

Azt mondták velem maradnak,

de ne féljek, maradtak még

a magasban kékek…

Akkor hirtelen derülni kezdett,

úgy lélegzett a föld, mint a rab,

ki szabadságnak örülhet végre..

Fölnéztem az égre,  és tényleg

ott kéklett a szivárvány körül

„minden, amit a jövőtől remélek”.

 

 Az első és utolsó sor Borisz Paszternak: ’Zápor suhogott ’ c. verséből való

 

Felidézés

 

„Zápor suhogott az irtáson át”…

A páratestű rét nyújtózva, réveteg

intett utána, kivillantva tócsa-köldökét.

Föntebb a dombok párnahajlatán

megállt a szél, mintha esélye volna

visszahívni elpárolgott nyarainkat,

cseppenként, ahogy felhők könnyei hullnak,

amik után itt maradt az az illat…

 

De mordult a vén hárs: ’hiába, dőreség,

csalódni fog, csak illúziót ringat…’

Akárcsak én. Már nem futok versenyt,

hisz lekörözne magabiztosan az idő,

még el is hinné, pedig nem ő nyert,

hanem a szerelem, az örökké jelenlevő.

 

Égzengés volt akkor, amilyen még soha.

Azóta nem érzem, hogy félek,

köröttem csapkodhat villám ostora…

Tudom, már-a múlt az, amit felidézek,

benne mégis ott a jelen lábnyoma,

s „minden, amit a jövőtől remélek”.




/ 07.20./

 

átlagos

 

egy átlagos februári kedden

a lobogás számon nem kérhető

kihunyt parázson átugrani nem kell

elég a talpamon szalmából cipő

 

félrerúgott szavak prüszkölnek

náthás gőgök taknya-nyála csorog

valahol épp disznót pörzsölnek

s a nagymedve a télre rámorog

 

 

 

( négy megadott szóval )

 

 

 

Főnixként 

 

„Majd elmúlnak ezek a remegések”,

lelkemen holdkavics keltette rezgésben

csenddé simulnak a körkörös miértek…

 

Tudom, lehullnak végül az átkok is rólam,

a szívzajok lassan majd lecsendesednek,

és beleég a jég oda, hol örök hó van,

a hideg fényben pillantások riannak,

csillagmáglyán lobban el minden ígéret,

hamvadó s felizzó vágyak körforgása az élet.

 

Kővé dermed újra a felszökő, forró láva,

szívemre rácsorduló szerelempatak

örök cseppjei ott maradnak megáldva.

 

Az ég hófehér hátteret szít a tüzeknek,

mikben minden álmom főnixként feléled,

vagy újra megszületik csupán egyetlen egy…

 

… „de ha nem így lesz, az is mindegy”.

 

 

 / idézetben:  Ady Endre: A lelkem kánaán-magvai c. versének első és utolsó sorai /

 

 

 

Tíz megadott szó… :)

 

Tíz szó beleszökik

azannya’ de bátor!

A többit majd megoldja

a szívgenerátor.

Szerelmet kóstolna,

á, ez túl sós, ez meg édes,

kéne valami új fűszer,

ízes, csípős, szenvedélyes,

mint a gyömbér, vagy a torma...

 Keveri-kavarja még,

de mintha már szaga volna…

Te jó ég! A végén még odaég! 

 

(akik írnak megadott szavas verseket azok tudják, miről szól,:)   aki meg nem ír ilyet, az legalább drukkoljon, hogy ne égjen oda! :)