Róza szóbazárja

Játék
Rozella•  2019. július 29. 20:32

Míg vártalak - Felidézés


Két vers - azonos keretben- 



Míg vártalak 

 

 „Zápor suhogott az irtáson át”,

levenni nem mertem,

magamon szárítgattam a ruhát.

Míg vártalak, a párahajú rét

fésült magának pár új frizurát,

mellém ültek felfeslett felhők,

s egy alkalmi tócsa tükrében

én kifosztott, fehér szívüket néztem.

 

Mindenüket nekem adták,

cserébe nem kértek semmit.

Azt mondták velem maradnak,

de ne féljek, maradtak még

a magasban kékek…

Akkor hirtelen derülni kezdett,

úgy lélegzett a föld, mint a rab,

ki szabadságnak örülhet végre..

Fölnéztem az égre,  és tényleg

ott kéklett a szivárvány körül

„minden, amit a jövőtől remélek”.

 


 Az első és utolsó sor Borisz Paszternak: ’Zápor suhogott ’ c. verséből való


 

Felidézés

 

„Zápor suhogott az irtáson át”…

A páratestű rét nyújtózva, réveteg

intett utána, kivillantva tócsa-köldökét.

Föntebb a dombok párnahajlatán

megállt a szél, mintha esélye volna

visszahívni elpárolgott nyarainkat,

cseppenként, ahogy felhők könnyei hullnak,

amik után itt maradt az az illat…

 

De mordult a vén hárs: ’hiába, dőreség,

csalódni fog, csak illúziót ringat…’

Akárcsak én. Már nem futok versenyt,

hisz lekörözne magabiztosan az idő,

még el is hinné, pedig nem ő nyert,

hanem a szerelem, az örökké jelenlevő.

 

Égzengés volt akkor, amilyen még soha.

Azóta nem érzem, hogy félek,

köröttem csapkodhat villám ostora…

Tudom, már-a múlt az, amit felidézek,

benne mégis ott a jelen lábnyoma,

s „minden, amit a jövőtől remélek”.




/ 07.20./



Rozella•  2019. február 5. 11:42

átlagos

 

átlagos

 

egy átlagos februári kedden

a lobogás számon nem kérhető

kihunyt parázson átugrani nem kell

elég a talpamon szalmából cipő

 

félrerúgott szavak prüszkölnek

náthás gőgök taknya-nyála csorog

valahol épp disznót pörzsölnek

s a nagymedve a télre rámorog

 

 

 

( négy megadott szóval )

 

 

 

Rozella•  2018. december 16. 19:40

Főnixként


Főnixként 

 

„Majd elmúlnak ezek a remegések”,

lelkemen holdkavics keltette rezgésben

csenddé simulnak a körkörös miértek…

 

Tudom, lehullnak végül az átkok is rólam,

a szívzajok lassan majd lecsendesednek,

és beleég a jég oda, hol örök hó van,


a hideg fényben pillantások riannak,

csillagmáglyán lobban el minden ígéret,

hamvadó s felizzó vágyak körforgása az élet.

 

Kővé dermed újra a felszökő, forró láva,

szívemre rácsorduló szerelempatak

örök cseppjei ott maradnak megáldva.

 

Az ég hófehér hátteret szít a tüzeknek,

mikben minden álmom főnixként feléled,

vagy újra megszületik csupán egyetlen egy…

 

… „de ha nem így lesz, az is mindegy”.

 


 

 / idézetben:  Ady Endre: A lelkem kánaán-magvai c. versének első és utolsó sorai /



 

 

 

Rozella•  2018. október 1. 22:01

Tíz megadott szó ...:)



Tíz megadott szó… :)

 

Tíz szó beleszökik

azannya’ de bátor!

A többit majd megoldja

a szívgenerátor.

Szerelmet kóstolna,

á, ez túl sós, ez meg édes,

kéne valami új fűszer,

ízes, csípős, szenvedélyes,

mint a gyömbér, vagy a torma...

 Keveri-kavarja még,

de mintha már szaga volna…

Te jó ég! A végén még odaég! 

 



(akik írnak megadott szavas verseket azok tudják, miről szól,:)   aki meg nem ír ilyet, az legalább drukkoljon, hogy ne égjen oda! :) 

 

 

Rozella•  2018. augusztus 4. 18:35

Nincs címem

 

Nincs címem

 

Úgy döntöttem kiveszem a szabadságom,

kipihenem /saját/ magamat végre!

Nem írok már több verset a nyáron,

csak láblógatok hétről-hétre,

vagy legalábbis megpróbálom

kitalálni, hogy még mi kéne?

 

A szabadság például lételem,

mindenkitől csak azt hallom,

hogy nélküle nem is létezem,

olyan mint nyelv a harangon:

ha nyelve nincsen, marad néma..

..hát ilyen ez a szabadság-téma.

 

Élvezem majd, hogy süt a nap,

csak paprikajancsi mosogat,

és nem én...! A szabadságom alatt

bejárom a fél világot, megnézek

sok szépet, bakancslistát pipálok,

de amit a saját szememmel látok

tán azt sem hiszem el, mert tudjátok

 

nincs is nekem semmiféle listám,

se (caf)rangom-címem, se úticélom,

tudom, az utazást is hamar megunnám,

ha önmagam már sehol sem találom,

pedig higgyétek el, mindenütt kerestem,

de nincs címem… itt csövezek egy versben.

 

 

 

(szabadság,  higgyétek, nyáron, cím, bakancslista, nélküle, úticél, paprikajancsi, láb-lógatok, lételem - fórumban megadott szavakkal.   Azért az első vsz.-ban írtakat ne vegyétek túl komolyan! :))