Róza szóbazárja
IsmertetőÉrdekességek - Régi nevek
Régi nevek
A hónapok régi magyar elnevezései:
Január - FERGETEG hava
Február - JÉGBONTÓ hava
Március - KIKELET hava
Április - SZELEK hava
Május - ÍGÉRET hava
Június - NAPISTEN hava
Július - ÁLDÁS hava
Augusztus - ÚJKENYÉR hava
Szeptember - FÖLDANYA hava
Október - MAGVETŐ hava
November - ENYÉSZET hava
December - ÁLOM hava
A keresztény naptárban:
Boldogasszony hava (Január)
Böjtelő hava (Február)
Böjtmás hava (Március)
Szent György hava (Április)
Pünkösd hava (Május)
Szent Iván hava (Június)
Szent Jakab hava (Július)
Kisasszony hava (Augusztus)
Szent Mihály hava (Szeptember)
Mindszent hava (Október)
Szent András hava (November)
Karácsony hava (December)
*********************************************
A hét napjai
A hét napjait először az ókori Keleten nevezték meg, hiszen ők találták ki a hetet, vagyis hogy hétnapos időszakokban mérjük az idő múlását. Legalábbis a legkorábbi adatok a hétről innen, az ókori Keletről származnak. (Ezzel persze nem mondtunk sokat, mert a civilizáció rengeteg eleméről igaz, hogy először az ókori Keleten találkozunk vele.) Ezt mondja el a Biblia is a hétnapos teremtés történetben. A hét napjai a hét bolygóról kapták a nevüket. A hét bolygón azonban nem egészen azt kell érteni, amit ma, hanem azt a hét égitestet, melynek helyzete az év során láthatóan változik az égbolton. Ebbe tehát a Föld nem tartozott bele, viszont a Nap és a Hold igen, továbbá a régen ismert, szabad szemmel látható bolygók: a Merkur, a Vénusz, a Mars, a Jupiter és a Szaturnusz. A hét napjait ezekről nevezték el, mert azt tartották, hogy minden nap valamelyik bolygó sajátos uralma alatt áll. Az ókori keleti neveket, melyek először a régi nagy csillagászok, a káldeusok nyelvén (vagyis arámi nyelven) keletkeztek – lefordították görögre, majd a császár-korban, a keleti műveltség terjedésével, latinra is. A latin nevek így hangzottak:
vasárnap - Solis dies, vagyis ‘a Nap napja’;
hétfő -Lunae dies, ‘a Hold napja’;
kedd -Martis dies, vagyis ‘a Mars napja’;
szerda - Mercurii dies, vagyis ‘a Merkur napja’;
csütörtök - Jovis dies, vagyis ‘a Jupiter napja’;
péntek - Veneris dies, vagyis ‘a Vénusz napja’;
szombat - Saturni dies, vagyis ‘a Szaturnusz napja’.
A bolygók egyben istenségek is voltak, ezért például a Martis dies (vagyis ‘kedd’) elnevezésről nem is lehet eldönteni, hogy az Mars istenről vagy a Mars bolygóról van-e elnevezve, azazhogy a helyes értelmezés „Mars napja” vagy „a Mars napja” lenne-e. A görögök a maguk isteneit használták, így például a pénteket, a Vénusz nap-ját Aphrodité napjának nevezték. Ókori szokás szerint a görögök, rómaiak nem a szavak hangalakját, hanem a jelentését vették át az idegen – jelen esetben keleti –kultúrákból. Ugyanez történt a kései ókorban a germán nyelvekben is: a hét napjait ̋ok is a megfelelő istenségekről nevezték el, szépen megfeleltették a főbb ősgermán isteneket a görög-római pantheon tagjainak. Az angol Sunday (vasárnap) még ma is felismerhetően ‘a Nap napja’, a Monday (hétfő) a Holdé; a német Donnerstag (csütörtök) is a mennydörgő Jupiter germán megfelelőjéről: Donner istenről van elnevezve - a Donner a mai németben is ‘mennydörgés.
(forrás: Kálmán lászló- Nádasdy Ádám: Hajnali hárompercesek a nyelvről)
http://budling.nytud.hu/~kalman/arch/hajnali.pdf
Ehető őszi gombák
Ehető őszi gombák
Termete és nemes eleganciája,
egyedi sármja miatt Mr. Vargánya
a gombák választott királya.
Nyárvég, kora ősz és övé a pálya,
uralja az erdőt, hisz kemény legény,
de élete azért nem lányregény.
Hozzá oly hűséges kísérő társa,
őzlábakon termő, hatalmas kalapban
szép fejét büszkén emelő úrhölgy,
kiről hosszú ódákat zeng fű alatt
egy magányos vén tölgy, s hallgatja
sóváran a kis gyapjas tintagomba.
Ha róla nem is, de nyárszínű tintákkal
még álmodik ősszel is Gizike,
aki nem bírja már a hűvös szeleket
úgy, mint a szerény vöröstejű rizike.
Még edzettebb a fagyálló csigagomba,
egy kissé nyálkás, de igazán ízletes falat,
ám ne keresd egy üres csigaházban,
csak ligetben, erdőn, szabad ég alatt.
Élmény ha rátalálsz, a furcsa látomás:
a kisgömböc-forma óriás pöfeteg,
és nemcsak látványa, de az íze is csodás.
Van még egy különleges gomba
„armillariella mellea”, neve csupa dallam
csupa kellem, de ő tuskón ülő jellem,
magyarul: gyűrűs tuskógomba.
S ha azt hiszed, hogy gombák között
virág nincsen, mert az lehetetlen,
kóstold meg a sárga kénvirág-ot,
mert ki hinné, de ő sem ehetetlen !
Én csupán szedni szeretem,
megtalálni és csodálni, de enni nem.
A gombászás nekem mindig nagy öröm,
mert az erdő csupa élet és rejtelem,
hol a gyakorlat által teszel szert ismeretre,
míg barátoddá nő a fenyvesekben
a sok kis fenyőpereszke.