Róza szóbazárja

 Kániku-la-bili

 

Hirtelen történt, tikkadt nyárdélután

a forróság elviselhetetlen volt,

 a kerti légtérben izott-zizgett alélt-kábán

egy csomó ernyedt, odapacsmagolt folt,

pollen, pókhálófonál, szőrös kékdongó-halál,

lebegtek félbehagyott fél-mondatok,

a terepet kis zümi vonalkák megszállták,

összeütköztek ékezet-vonatok,

felhősorompót kaptak piros lámpák,

a fák közt röpködtek csöpp dinó-szauruszok,

kóbor kergelepkék virágport kavartak

s a kornyadozó nyári orgonák körül

itatóba szédültek kóválygó koboldok..

Hintaágy-álmok a buliba beszálltak,

 merengve tengtek-lengtek, s énekeltek

 „ottegyporzó-ittegybibe, tutálibe-málibe..”

 egyszer csak bumm!! Telibe!

Egy aszott nagy villám lecsapott,

és sötétszürke komor zivatarfelhő

jött menten, menet-trenden kívüli,

olyan lassúvízpartotmos-jellegű,

de már nem jött a borúra derű,

és képzeld, majdnem agyoncsapott,

azóta kissé labilis vagyok,

azt se tudtam, hol vagyok-kivagyok,

ó, figyusz, ez derültégből a vizibusz volt,

 bele a közepibe, a kánikula-bilibe,

a rezonáló szárny-(árny)aló semmibe,

persze, hogy kiborult a nyár-ribilli

- bár tudom, nem túl idilli előkelőség,

 mikor így a zagyára megy

a zembernek a hőség…

 

(most hűl, de ki tudja még hol a vége…:))

 

 

Nyári marketing

 

"Minden eladó, látod én is

milyen habkönnyű lettem,

szép színes, hozzád idomuló,

 sőt, jobban mint gondolod!

Még  perzselő napban is

érezni fogod, ahogy védelek,

hűs árnyalatokkal leszek

testeden dögös mintázat,

érzékien és szexin

alig érintem a szádat,

mint könnyű szellő simulok

rád s az álmaidra, de vigyázz,

csak finoman húzz magadra!

Érezd, amit neked nyújthatok

egy forró, könnyelmű napon,

szíved alattam vadul dobogó,

hát viselj önfeledten, szabadon,

ahogy a jazzgitárt egy szóló,

ha örömzene szól a koncerten,

hiszen ’nem adhatok mást

csak azt, mi lényegem’...

Szeretni fogsz majd, habár tudom,

hogy mindig csak a most van,

a szerelem olyan nyárba nyargaló,

de több leszek, mint egy színes ing,

és nem csupán ámító marketing!

A kirakati baba sem nekem való,

látod kánikula van, de jó! 

s most akciósan adom magam..."

- csábított a kirakatban kacéran

 egy könnyű, nyári póló.

 

 

 

?! A-PE-VA !?

 

apeva

avepa

peava

vaepa

veapa

….

tekerem mint a kockát,

nem értem, de tán kirakom egyszer

a magyarok új őshaikuját

s nem is kell hozzá rendszer,

mert új őrület van születőben

és az a peh az egészben,

hogy az újszülött nevében

(mivel kicsi a magyar szókincs,

oly gyatra és szegény a nyelv,..)

tehát ott az EVA,- mint adónem,

és a néma h -val (ki) ejtett APE-h,

az AVE, mint római üdvözlet.

nahát ez igazán kijár a gyereknek,

miként az APA is, aki csak jót tett,

amikor új gyermeket nemzett,

büszke lesz majd rá egy nemzet,

na de hol marad a Szülőanya,

aki nyögve nyelt, idegen nevet adott

a szegény kicsi csemetének…

s hogy miért? Ne is kérdjed! 

Csak! És ez az érv hatott!

A fő, hogy jó legyen szótagolva:

egytől ötig, öt sorba darabolva,

te jó ég! Hogyhogy mit mióta?

 ...  hát még mindig nem érted? Ez az A-PE-VA!

 

 

4 soros, cím nélkül…

 

 

Bocsi, valahol elvesztettem …( a fonalat),

nem láttátok a négysorosomat?

Csak négy sor akart lenni, de nem lett…

Nem írnátok a címhez egy verset ?

 

 

Tavaszi zümi-mese 

 

Volt egyszer egy darázs,

meg egy zümi kis méhecske,

ki gyűjtögetve virágról virágra szállt

és a darázs mindenhová követte,

ám egyszer a méhecske megelégelte

és csípősen  megkérdezte:

-Te darázs! Miért szállsz folyton utánam,

 nem félsz, hogy megcsíplek?

-Egyszerű az ok,- szólt a darázs zünögve -,

tudod, te vagy az a méhecske,

akit én is csípek… :)