Róza szóbazárja

Nemzetköziség  :)

 

Emlékszem még, hogy olaszul

azt suttogta nekem „Tiamo ..”

és én megcsókoltam válaszul,

mert épp akkor tanultam.. olaszul.

  

Emlékszem még, ahogy angolul

énekelt „ Oh Darling, please believe me..”

és többé sosem láttam..,  Ó Darling,

 a terv, olykor túl korán borul…

 

Emlékszem még, hogy németül

suttogta „Ein Leben lang mit dir,..”

Egy életen át veled .. óh, látod elrepül

minden szó, s az élet mindent felülír…

 

és emlékszem még, hogy oroszul

a "szolnyce" azt jelenti: napocska,

a többi most már elhomályosul,

tán mert tél van… és …tocska.

 

/ tocska = pont ( oroszul) /  

 

Zokni az ágy alatt :)

 

Hopp, egy zokni az ágy alatt,

nicsak, nem is kereste senki,

de néha ki kell porszívózni

az elbújt mohotka halmokat.

 

Szöszös lett még a zokni is,

na de merre lehet a párja?

Aki megfejti ezt a titkot,

hát az tuti nem a párna,

 

pedig az anti-allergén,

és mindent tud, amit

az alvásról tudnia kell,

de ő se tudja, akárcsak én,

 

hogy a párja hová tűnt el?

 

Tíz megadott szó… :)

 

Tíz szó beleszökik

azannya’ de bátor!

A többit majd megoldja

a szívgenerátor.

Szerelmet kóstolna,

á, ez túl sós, ez meg édes,

kéne valami új fűszer,

ízes, csípős, szenvedélyes,

mint a gyömbér, vagy a torma...

 Keveri-kavarja még,

de mintha már szaga volna…

Te jó ég! A végén még odaég! 

 

(akik írnak megadott szavas verseket azok tudják, miről szól,:)   aki meg nem ír ilyet, az legalább drukkoljon, hogy ne égjen oda! :) 

 

 

 

Nyár kisasszony

 

Nyár kisasszony új ruhát vesz

a szezonzáró végkiárúsításban,

ölébe hull, szinte ingyér' lesz,

próbálgatja őket, a kedve szárnyal:

’Ez egy kicsit szűk, amaz meg bő,

ez meg olyan tarka, csiricsáré!

Nicsak, itt egy lenge kendő,

de túl átlátszó, legyen a másé…

A fekete nem áll jól, a pasztell

pedig előnytelen...'  A kisasszony 

 persze végtelen sok ruhába belebúj,' 

 - ne vethessék majd a szemére,

hogy belőle itt-ott kidomborul

pár idom, mit inkább rejteni kéne..

 

Nyár kisasszony tétovázik,

egyre hervadtabban válogat,

nincs kedvére semmi, egyik másik

holmi kész giccsparádé, iszonyat…

A többi már csak véneknek való,

vegye meg az ősz, ha akarja!

Végignéz magán: szeme még ragyogó,

ruhája is csinos, s a zöldaranyból

kifénylenek még megcsillanó színek..

Saját ruháját nem cseréli le, mert minek?

Kacagva távozik, s hogy most min nevet?

Vénasszony korában se árulja el senkinek... 

   

 

 

Kardjába dől…

 

Kardjába dől a bátor szerelem,

de előtte még kisandít stikába’

azt kérdi: kioltsam, Életem?

Felelj már no, ne dőljek hiába!

 

Ámde dugába dől a remény,

műfalra hányt borsó-plasztik,

szent ég! Már a dőlés se a régi,

hoppá,.. hát ez is csak elasztik!

 

„Kardomba dőlök rögvest én is,

ha te nem szeretsz engemet!

Nézd, dőlök..”- rebegi, de megtartja a net,

sose tudni, miből vannak itt hegyek?

 

Ne dőlj be elnyíló, egynyári szavaknak,

kártya-várad szétdől, és építheted

újra, de már csak egymagadnak,

Életed nem költözik be,.. azt lesheted!