Róza szóbazárja
Gyerekekneknyári mese
nyári mese
vadvirágok a szelíd nyárban
versmezőkön tarka lepkék
madártollú szélfiókák
a bokrokat mind ellepték
bari-felhők kergetőznek
szomjas őzek megriadnak
csillagszemű juhászbojtár
meséket mond a pataknak
esőcseppek kóricálnak
elkapják a fürge fecskék
fák alatt pihennek árnyak
csak ők várják a hűs estét
csillagfürtök muzsikálnak
égi szőlőszemek érnek
őrzik zamatát a nyárnak
mit a napnak megígértek
éjjel álmukban a felhők
megfürödnek a kis tóban
s otthagyják a csillagkendőt
nézd talán még most is ott van
Kertmesék - 4. A csöppke
Kertmesék - 4
A csöppke
Ejha, nicsak! Mi a manó!
Beköltözött egy új kertlakó!
Fűre pottyant tán az égből?
akáclombok rejtekéből?
Ázott tollú, kicsi madár,
napsugárra, vagy mire vár?
Ismerős fütty hívja haza,
apró fészek az otthona.
Rigóéknál nagy a lárma,
riadalmuk oka nem más:
fiókáknak nem barátja
a négylábú, fehér bundás!
Lohol felé, hogy elkapja,
de huss, épp orra elé száll
a két bátor szülő-madár,
s a kis borzast úgy biztatja,
„csöppnyi szárnyad mire való?
csapkodj, verdess,.. repülni jó!”
Már semmi baj, szívem derül,
a csöppke rigó, nicsak! Repül!
Kertmesék -2.
Kertmesék - 2.
Egy szépen fénylő, áprilisi napon
sarkig tártam a szívem, s az ablakom,
hadd jöjjön be a fény, a friss levegő,
hisz végre ragyog a nap, és jó az idő,
ám beszállt egy óriás darázs az ablakon,
és hiába mondtam: „Hékás! Itt én lakom!”
Ő egyre csak zöngte, dongta a magáét,
körberepülte párszor a szobám, s e rituálét
végül megunva rátalált a lila orgonákra,
a kertből költöztek be épp tegnap a házba,
hát mit tehettem volna, hamar megértettem,
hogy a szobámból vázástól ki kell vinnem,
bár sajnáltam nagyon a fenséges illatot,
ami a lakásba is egy kis tavaszt hozott,
de mégis szebb a virág ott kint, a bokrokon,
ahol a darázs zümmögi: „Látod? Én itt lakom.”
Kertmesék -1.
Kertmesék -1.
A gyep réme a pongyolapitypang
(gyermeteg nevén gyermekláncfű),
egész kis hadsereg, és csatára kész,
persze a földjéhez a végsőkig hű.
Rigótábornok rohamot vezényel,
a fűnyírótank tele, indulhat a csata,
de nicsak, a csatatéren ki ebédel?
Madárseregnek jár ez a lakoma!
Mi egyiknek bánat, a másiknak öröm,
a pitypangok sírnak, de a madár örül..
Miért van ez így? A fejem nem töröm,
tán ez a kert rendje... körülbelül.