Róza szóbazárja

Tavaszi vászon  

 

Szélanyó védő szárnyai alatt

csöppke szellő-művészek csücsülnek,

kikelteti őket a tavaszi Nap,

 föléjük már hiába gyűlnek

 

 mosolytalan, fenyegető felhők.

A februári égbolt rájuk nevet,

felnőnek hamar a kis fényfestők,

életre festik, amit csak lehet.

 

Nem kell nekik drága játék,

 most csak színekkel játszanak:

zöld, sárga, kék.., mennyi ajándék

lapul a fűben, s a fák alatt…

 

 Lassan élettel telik a vászon,

ághintákra röppenő madárdal

útra kel a télből szellőszárnyon,

nyár felé száll minden tavasszal.

 

Miből lesz a disznó?

 

Sarat dagaszt, összegyúrja,

naphosszat a földet túrja,

-már ha megteheti persze-,

turcsi orra milyen pisze,

nem mosdatja meg senki se!

 

Azt mondják rá: okos állat,

s bizony, leesne az állad,

ha látnád a kis mazsolát,

ahogy utánozza a mamát!

Buckát épít, lepkét kerget,

 

nem pihen egyetlen percet,

töfög-röfög, dagonyázik,

nem rak maga körül rendet,

inkább visítva  áriázik,

disznóság, amit a malacok művelnek!

 

Disznóság az is, hogy be vannak zárva

egész életükben egy szűk kutricába.

Mi mást is tehetnek? Esznek és hevernek,

ebből áll az élet, nincsen módjuk másra…

Disznóólban bizony ilyen a dáridó,

nem hiányzik oda, tán csak egy füldugó!

 

Jön a böllér, s akkor nem menekülhet,

a tél veszélyes, hiába hózik és hull a hó,

eltüntet minden nyomot, de a végkifejlet:

malackából, mire megnő a mázsa termet,

így lesz lusta, kövér, vágni való disznó…

 

 

 

Bolhafarsang  :)

 

I.  Hoppon maradt bolha

 

Nicsak, ni! Egy gumibolha!

Rácuppan a gumicsontra,

kutya elől is elenné

a telet, és ha tehetné,

talán meg is tenné!

Hívja az ebet farsangi bálba,

megcsipkedi, nincs más dolga,

persze úgy tesz, mintha volna,

de biz’ a bolhának se füle

se farka, se ereje, se.. veleje,

csak  tátogó, vérszívó szája,

hogy vihetné a kutya táncba?

Ebugatta kis bolhája!

 

II.  Bolha-polka

Lám, egy másik gumibolha,

ugrik elő a semmiből,

hopp, már ő is farsangolna,

táncolva hajnalig, amikor kidől..

Addig úgy tesz, mintha volna

egy termetes kiselefánt,

ki keresi, hol van a csorda

és merre lehet az a fánk,

a farsangi, lekváros, szalagos,

mit szívesen megkóstolna?

Lehetetlen! Vagy tán mégis?

Biztos ott van, - úgy gondolja-,

hisz bolhából lesz az elefánt is,

trombitáját hát jól megfújja,

s ugri-bugri, hip-hop, amint kigondolta,

(nahát, ezt meg ki gondolta volna?)

bepattog polkázva a porcelánboltba … 

 :)

 

Pillangók

 

Egész évben óvtam őket,

virágaimhoz vigyázva terelgettem,

ha zord hideg volt házamba hívtam,

ha vihar dúlt, elrejtettem.

 

Törékeny, kicsiny szárnyukat

szárítgattam amikor megáztak,

velük örültem arany napsugárnak,

a kék égnek, a szabadságnak…

 

Éjjel, ha nem jött szemükre álom,

vagy a sötétségtől nagyon féltek,

csillaglámpák alatt meséltem Rólad,

s ők csendben hallgatták a mesémet.

 

Máskor együtt kérdezgettük a fákat:

ugye milyen szépek a lepkeszárnyak?

És este, ha sokáig táncoltak a Hold körül,

tudtam jókedvük van, s a szívük szárnyal,

 

de néha, ha a pillangók szomorúak voltak,

ígértem nekik, hogy egyszer rád találnak,

talán nem ma, de lehet, hogy már holnap,

... ezért lesz, ha a kezedre szállnak ...

 

 Ő Sziróka  :)

 

Magas hegyek közt szimatol,

ám a barnás-zöld bércen,

’illa berek, nádak, erek’

ha akarna, eltűnhetne szépen.

Fülétől farkáig fedné a boróka,

amikor ott rejtőzik valahol

a híres Vuk éles orrú utódja,

egy kedves, kis őszi róka.

 

Bundája jól illik a tájhoz,

a tarka-barka tátrai bájhoz,

vörhenyes láng, szemében a csóva,

talán már hosszú percek óta

egy óriás sziklán néma lesben ül,

figyel nagyon a kicsi, őszi róka

mindenre, ami mozog, vagy repül,

de ki nem találnád: neki véletlenül

nem Vuk a neve, mert Ő Sziróka.  :)

 

(A Nat Geo: ’A nap képe’ c. fotójára  - 2018 okt . 22.)

http://www.ng.hu/Termeszet/2018/10/22/A-nap-kepe-Oszi-roka