Róza szóbazárja

Ma morcos…?

Ma morcos ez a szél,

csapongva ide-oda nyargal,

dúl-fúl, nem tudom mit remél,

nem párbajozhat a Tavasszal!

Ma heves ez a szél,

nem gondolkodik, csak lecsap,

még a felhőknek is visszabeszél,

földig tiporja az ágakat.

Ma bolond ez a szél,

rohanna előre a nyárba,

fülembe verseket zenél,

rímeket aggat az akácfákra.

Ma tombol ez a szél,

szétkergeti az álmaimat,

fütyülök rá! Tudom, hogy visszatér

s éjjel itt lesz mind a párnám alatt.

Ma azt hiszi ez a szél,

hogy elfújhatja előlem a napot,

pedig a nap most is fönt ragyog

s nem is morcos,.. még a szélre is mosolyog.

A fecskéken nem múlik

Fecskefarkú, kék pillanatok

cikáznak magasan az égen,

röptében elkapott kis bánatok

már nem lesznek ott a képen

amit megfest most a május,

- olyan eleven őstehetség -,

övé minden forma,virág-juss,

övé minden szerelem-szentség.

Mint zsongó bogárzümmögés,

ha vadszőlő dzsungelébe bújik,

eltűnik zöldjében a szenvedés,

érzem, a fecskéken nem múlik

majd mikor betoppan az alkony,

elhalkulnak harsány májusi fények,

megfürdik jázminillatban a balkon

s elalszanak a fáradt csillagképek.

Álmukban virágzó földön járnak,

lábuk alatt apró százszorszépek,

a lélek-madár is szabadon szállhat,

kék égboltot fest majd... és rá fecskéket.

Csak egy gép…

Az összes telepített program 

elfér a homlok mögött,

a szoftver szívben dobban,

áram kell, persze, nem elég a nap-elem.

Hardverként csatlakoztatva a szem,

az orr, a fül,… meg a többi eszközök,

és az egész összehangolt gépezet

a karbantartott, napi frissítésekkel

eligazodik ismerős és ismeretlen fájlok között.

A nyelv bluetooth kapcsolattal

kommunikál a mindenséggel,

s a bőrön bonyolult lenyomatokban

integrált áramkörök hálózata

jelzi, hogy minden múló és örök

védtelen a támadások ellen,

mert rátörnek hirtelen s erre felkészületlen,

szelektál programozható hírekben

s ez az egész rendszer őrülten emberi:

nem lát, nem hall, nem sír, nem érez...

kijelent, állít, tagad... és nem kérdez...

... Látod most éppen ír,.. ez is csak egy gép,

Isten akaratából most mégis érzékeli,

s idepötyögi.., hogy a május de szép!

(...bár tudja, van, néhány rendszergazda

 ki nem kedveli, ha valami túl lírai…)

idegen karcok

/gondolat-kisérlet/

jeleket hagyni minden nap

sem értelme sem különös oka nincs

mintha nem volna elég gyorsan alvadó

a kifolyt vér az édenkertből

minek tarka cicomába öltözni

mint a pávák násztáncot járva

elpazarolni az időt az éneklésre

mivégre mikor haszonelvűnek kéne lenni

az eleve ki van zárva

hogy belém tört a kulcs

az előbbiek értelmében

a fogantatásnál eldőlt minden

rám zuhant a legkékebb égbolt

jutalmul életem végéig tarthatom

közben tollaimat rendezgetem

pont úgy mintha repülni készülnék

néha szétterítem de sérülékeny

leszármazás ez isten követhetetlen

a gps nem ismeri fel az utat

hozzá gyorsan elavul minden technika

betájolom magam a nap segítségével

közben kapirgálok akár hülye tyúkok

abban a boldog nemtudatban

hogy nemsokára levágják őket

a porban meg csak szaporodnak

a tőlem egyre idegenebb k-arcok

míg végre egy lánclevél-üzenetben

„ a szeretet mindent valóra vált ”

olyan egyszerű csak tovább kell küldeni

tíz ismerős címre -  és lám ma

a jeleken majd számonkérheted

megváltozik az életed ... ??

„ ” :  R. Dawkins: Folyam az édenkertből  c. könyvéből

… ' van benne rendszer '

Néha úgy tűnik, mintha értelme volna

még a nyüzsgő szavaknak,

mint boly körül futkosó hangyák

látszólag céltalan ide-oda szaladnak,

valahogy mégis odajutnak

ahova kell és tudja mindegyik,

hogy sok apró káosz van a rendben.

Sokszoros önsúlyukat is becipelik

csendben, leteszik valahol, - akár egy versben -

és már mennek is vissza ugyanoda,

olyan összevissza-szervezetlen

érnek el pontosan ahova kell,

... őrület, - 'de van benne rendszer'.

/ a jelzett gondolat eredeti formájában a következő: "Őrült beszéd, őrült beszéd: de van benne rendszer."

 Shakespeare: Hamlet (II. felvonás 2. szín) /