Róza szóbazárja

Így könnyű tanulni

Megint nyelvet tanulok,

hogy megértsek másokat,

elmondjam jól-rosszul, amit tudok

a világról, szerelemről, rólad, rólam

és hidd el, ez most nem csak szólam …

Csak nyerhetek, nincs mit veszítenem,

ha mások nem is akarnak érteni engem,

ez a módszer hatékony és tiszta,

mint valami bevált, ősrégi gyógyszer,

kockázatok és mellékhatások nélküli,

és nincs benne semmi kényszer.

Az eredmény azonnal látható, nem talmi,

de érdekes, hogy nem kell bemagolni

sok száz fölösleges szót, szabályzatot…

Figyelj, mondok egy példamondatot:

„Te most akar érteni és szeretni …”

Látod, máris érted, így könnyű tanulni,

mert minden szó személyre szabott.

Fogadalom

Szemlélődni mindig szerettem.

Végigkóstolni, amit csak kínál…

Sose verekedtem, inkább mérlegeltem,

mert lényegében békés a természetem.

Ám ha még egyszer galádul megcibál,

belém rúg, provokál, vagy kikezd velem,

érzem, kifordulok teljesen magamból,

elhagy a kétkedés is: vajon helyesen teszem?

Elszántan és hangtalanul két vállra fektetem,

... az erősebb én leszek, nem lehet veszítenem!

Mi volt az utolsó csepp, nem lehet majd kideríteni,

de pontosan tudom: vége lesz!

Magamban többé nem kételkedhetek,

ha mégis megpróbál kiteríteni...

( változatlan formában felhasználandó szavak: megcibál, kétkedés, kiteríteni, hangtalanul)

A ZENergia...

Hányszor hallottam, mégsem értem,

hogy „ a ZENergia nem vész el, csak átalakul...” 

Ha így van is, mivé? Anyaggá válik, fénnyé, 

netán semmivé manifesztálódik?

Hullám lesz, vagy örök rezgés, 

felhő-csendek cseppje egy virágon, 

avagy ZENe és ritmus, mennydörgő ég, 

grafit-szivárvány színes égi vásznon,?

Csillagmező egy albatrosz szárnyán, 

néhány akkord akusztikus gitáron, 

talán egy épp elúszó gondolán…?

Ki tudja hányszor hallhatom még

a ZENergiát adó napfény dalát

és a Holdra a végén... jut-e még energiám? 

Miért van, hogy olyan szabadon árad 

a hang, fehértől feketéig a sors-szimfónián? 

Egyszer talán mégis megértem, 

amit a mindenség üZEN, mielőtt átalakulok,

vagy eltűnök a semmiben és elveszik

minden szín, elszáll, mint hangok a zongorán 

s a szférákba olvad a ZENErgia… túl korán…

(akusztikus, vész, albatrosz, energia, akkord, minden,  fehér, szimfónia,  fekete, csillagmező,) 

Ma morcos…?

Ma morcos ez a szél,

csapongva ide-oda nyargal,

dúl-fúl, nem tudom mit remél,

nem párbajozhat a Tavasszal!

Ma heves ez a szél,

nem gondolkodik, csak lecsap,

még a felhőknek is visszabeszél,

földig tiporja az ágakat.

Ma bolond ez a szél,

rohanna előre a nyárba,

fülembe verseket zenél,

rímeket aggat az akácfákra.

Ma tombol ez a szél,

szétkergeti az álmaimat,

fütyülök rá! Tudom, hogy visszatér

s éjjel itt lesz mind a párnám alatt.

Ma azt hiszi ez a szél,

hogy elfújhatja előlem a napot,

pedig a nap most is fönt ragyog

s nem is morcos,.. még a szélre is mosolyog.

A fecskéken nem múlik

Fecskefarkú, kék pillanatok

cikáznak magasan az égen,

röptében elkapott kis bánatok

már nem lesznek ott a képen

amit megfest most a május,

- olyan eleven őstehetség -,

övé minden forma,virág-juss,

övé minden szerelem-szentség.

Mint zsongó bogárzümmögés,

ha vadszőlő dzsungelébe bújik,

eltűnik zöldjében a szenvedés,

érzem, a fecskéken nem múlik

majd mikor betoppan az alkony,

elhalkulnak harsány májusi fények,

megfürdik jázminillatban a balkon

s elalszanak a fáradt csillagképek.

Álmukban virágzó földön járnak,

lábuk alatt apró százszorszépek,

a lélek-madár is szabadon szállhat,

kék égboltot fest majd... és rá fecskéket.