Róza szóbazárja

 

Nyári  tücsök-dalok

 

I.

 

Duruzsol a nyár még, halkan súgogat

kacéran cirregő, tarka, kis titkokat.

 

Bogárka zúgva zöng, a fénybe repül,

a rózsa illata sem bomlik ki egyedül,

 

libbenő, hűs szellőkkel üzen neki

a párja, szíve már csordultig teli

 

várja, míg fényből szőtt sejtelemmel,

nyár-muzsika száll, zümmög ezerrel,

 

a hőség éjjel a szívekbe menekül,

a Holdon csendülő, ezüst vágy hegedül,

 

hűs szárnyain végül, ha leszáll az éj,

csillag-pokróc alatt a szenvedély

 

 csók-rapszódiája zeng, messze még a tél,   

 most nyár szerelme cirren, tücsök-zenél.

 

 

II.

 

Cirregő kórust hallgattam este, 

miközben épp azon tűnődtem, 

egy furcsa kérdésre választ keresve,

vajon vannak-e tücskök az űrben, 

s ha vannak, ott hogyan zenélnek 

ahol súlytalanná válik az ének, 

a dal, minden dallam és a zene 

nem más, mint szférák üzenete…

Vajon hová kerül a tücskök lelke

és meddig tart egy földi tücsök szerelme…

Tegnap erről szólt a földön este, 

csillagos égbolt alatt a tücsökzene.

 

III.

 

Szomorúan ballag a tücsök haza,

felvételizni volt  ma

a száztagú tücsökzenekarba,

de onnan zordan eltanácsolta

a zenekar cirregő ’fura ura’,

mondván: hamis a hegedűje hangja

még a botfülű sáska is jól hallja!

Sőt rég elnyűtt a vonója is

és szürke a fellépő ruhája,

nem cifra mente, ki kíváncsi erre,

ma már más módi járja…

Szegény kicsi tücsök

azóta magában zenél,

út mentén meglapul 

mint a lapulevél,

tudja bizony, hamar eljön a tél.

Ám a jó tücsök is holtig tanul,

így  többé már nem hegedül,

inkább csak lapulni tanul,

s próbál megélni a semmiből…

 

 

talán jobb is így

 

 

lecsorgó remények rakpartján meresztgeti szemét

 honnan jöhet a hang és rájön hamar

 

a szörcsögő nyár lédús dinnyéből magokat

köpköd szerteszét csak a héj marad lé-telen lét-telen

 

  lebeg majd elúszik az is s akkor meglátja hirtelen

amit száz és ezer éveken át valaki nézett

 

- dinnyehéj az élet - most én is azt hiszem

 figyelem ami látszik a felszínen

 

de hiába képzelem hogy úszik ott egy hajó

 kirágott belű ladiknak se volna jó

 

 talán jobb is így a folyónak a lét

 kevesebb marad benne a szemét

 

szamárfülek

 

szürke felhő-szamárfülek

pöndörödnek billentyűkre

tekerednek dobbanások köré

amikor a szem még a lélek tükre

mit számít olyankor néhány

hirtelen extraszisztolé

 

később hanyagul ráhasal az idő

a szívre s a lenyomatok begyűrve

maradnak legbelül elnyomva

a látszatok mögött eltörpül

a valóság pedig jól mutatna

mint szürke szamáron a felhőfül

 

Élet.hu

 

Ha lenne egy olyan weboldal,

ami nincs tele bajjal-gonddal,

vissza-visszatérnék oda felüdülni,

csak úgy spontán örülni a napnak,

mit kétségek, bánatok rég elhagytak,

hát próbáltam találomra megkeresni

a honlapot, gondoltam kell neki

létezni valahol, mert éreztem,

hogy aki keres az talál, - vagy nem,

de beírtam a keresőbe: „élet.hu”

…és bizony létezik, nem kamu,

és pont most, nahát ki hitte volna!,

sőt verset is ír, hisz’ mi más dolga

lenne itt, e nyárröptés földi létben,

mutatom,  szép mint a mesében:

 

"Ez a domain eladó, bérbeadó

 illetve átirányítható (1000 Ft+Áfa /hó)
A megjelölt árak nettó

összegek és magyar forintban értendő. 
Érdeklődni: info(kukac) … " - hát ennyit erről..

 

Nincs új a nap alatt, minden eladó,

gond, bánat, öröm,.. a rossz és a jó

domainek alá minden besorolható:

 

eladó a bárka, az érintés, az erőtér,

(kinek ez, kinek az, ami annyit megér..)

az esély, az ezotéria, a fogamzás,

a fürdőruhák, a gépkocsi, a gerbera,

a gazdagság, a gyógyítás, a hematológia;

de eladó Hongkong, az idézet és az ízlés,

a játékok, a karma, a repülő meg a repülés…

 

nem sorolom, ha akarod, nézd meg!

Megeshet, hogy az ember olykor téved,

ha azt hiszi, övé marad, amit megörökölt,

pedig rég eladó a hit, a jövő, a szépség, a Föld,

és eladó lett hirtelen itt minden örökzöld,

eladó a Vers... és eladó maga az ÉLET…

 

egyszer megveszem kilóra és vele téged…

  

 

Közöny

 

Elröppen majd gyorsan ez a nyár is,

pár forró hét, megszokott vihar-nap,

akad sok sötét hazugság is, és brutális,

hogy már a szavak sem zavarnak,

 

(be-ki,  jönnek-mennek, kit érdekel,

csupán a hőség, ami még megvisel...)

 

A nyereséget tartsd meg magadnak,

bár tudom, de hidd el az sem érdekel,

 mit adtál, s cserébe neked mit adtak

és hány lelked, hány ördögnek adtad el.

 

Nekem hiába gyónnál, itt a túlélés a tét

és egy jó sör is többet ér már a szónál.

Látod Isten is rég elvesztette mindenét,

végül maradt neki is csupán a remény,

 

s talán azt is neked adná, ha szólnál …