Róza szóbazárja
GondolatokA festmény
A festmény
Vasárnap délután festeget az ősz,
neki már oly régen csak ez a hobbija,
egy-egy részletet tán túlzóan kiszínez,
mást arannyal fed, vagy szürkén hagyja,
csak a mogorva tél nem érti, hogy mi ez?
Modellt ülnek neki októberi fények,
közben elmesélik néhány levélnek,
hogy az impressziók kora régen lejárt,
a posztmodern idők széles-vásznán
másféle mű készül itt, de nem árt,
ha figyel majd rá jobban a mord tél is,
ahelyett, hogy folyton csak morog,
és rálegyint: „Ugyan már, minek ez
a melankolikus hangulat már megint?
Mit képzel az ősz? Kell ez valakinek? "
Az ősz rá se hederít, kezében ecset,
még vasárnap is szorgosan dolgozik,
dudorász a széllel, az épp retrót énekel,
hallgatja a Nap is, bár lassan mennie kéne,
ma randija van a Holddal, nem késhet el…
Bámulja a festményt elandalodva,
és magára ismer.., de hisz ott ragyog a Hold is,
ki boldogan érkezett egy őszi randevúra..
Erről a képről már senki sem késhet el,
a festmény elkészült,.. mehet aukcióra!
Ez van megírva
Ez van megírva
Olvasgattam minap a csillagokban,
-mondják, a sorsunk megírva ott van
az égi könyvtárban -, hát kerestem verset,
mesét és regényt, miben kedvem telhet.
Beléptem a fényes olvasóterembe,
milliónyi kis led villant a szemembe,
aztán csillagtól csillagig vándoroltam,
de a ragyogástól kissé kába voltam:
legendák, drámák, vidám történetek
hevertek szerteszét, - enyém melyik lehet?
Mint villany, ha kattan, fény gyúl az agyamban,
de a gondolat szinte kormányozhatatlan,
egyensúlyom is borul, kapaszkodni késő,
a fene essen belé! Hogy ez a lélek-lépcső
is visz valahova..? Hisz ez ködszemű csapda!
Besétálok éjjel mégis, naivan, becsapva.
Szívem földre huppan, ott marad szédülve
a káoszban, de csak azért is ellenszegülve,
hektikusan dobog, míg kísérik sámándobok.
A világ végtelen egyetem és én oda járok,
pedig diplomát nem ad, és végül kibuktat,
mert ő - amit én nem -, valamit rég tudhat
rólam, és rólad is, akiről rég lemondtam,
miért? Mert ez van megírva a csillagokban..,
de ennyi zöldséget én még nem olvastam!
Az utolsó (?) sárga rózsa
Az utolsó (?) sárga rózsa
Észrevétlen nyílt ki az andalgó őszben,
el-elborongó, szürkéskék ég alatt,
mintha csak július szépe volna, felhőtlen,
bájos mosollyal idézve vissza a nyarat..
Talán ez az utolsó sárga rózsa,
színe úgy ragyog, mint a déli nap,
váratlan e kedves ajándék öröme
a virágait vesztett kerti bokortól,
melynek szirmokkal elrebbenő lelke
már valahol messze barangol…
Gondoltam megőrzöm, lepréselem,
hogy róla mindig eszembe jusson
a késői, a legszebb szerelem..
Magamba szívtam a sárga szirmok
bódító illatát, de azonnal éreztem,
nem ítélhetem múmia-halálra
ezt a magányosan nyíló rózsát,
hisz élni akar, napfényt lélegezni,
illatozni,.. és halni természetes halált..
Egy októberi éjjel utoljára látja majd
a szelíd Hold őszsugaras mosolyát,
és hallgatja az égbolt csillag-kórusát..
Én nem tudtam eddig magamról,
hogy megértem a virágok szavát,
de így, csak a szívembe préselem le
utolsó rózsám napsárga nyár-illatát.
futóverseny
futóverseny
a start előtti gyülekezőnél
még telítve energiával
győzelemre készül
kirobbanó formában
nekivág őrült iramot diktál
fut mintha az életéért tenné
ki érti ezt társa ha olykor beéri
nem várt fordulattal rögtön beelőzi
mert ha egyszer már benevezett
erre a versenyre mind győzni
akar és néha ebben segíti
máskor épp gátolja a szél
még tart a futam messze a cél
ki tudja hány kör ami hátra van
de addig egymással versenyre kél
s fut ha boldog - ha boldogtalan
a Tavasz a Nyár az Ősz a Tél
de a rajt-cél győzelem kilátástalan
A kirakat rendezés alatt
A kirakat rendezés alatt
Füstszínű üvegén át az égnek
nézem a már itt-ott napszítta kéket,
toprongyos, kócos felhők a sarokban,
és alattuk az a lebegő valami ott van.
Talán egy nyárból visszamaradt
kicsorbult, álmatag szivárvány,
megszórva némi olcsó csillagporral.
Összeolvadó, vörös-narancs-sárga-zöld,
s benne ki tudja hány kék és ibolya-zárvány,
ha nyújtóznék, most mintha elérném,
éppen olyan közeli az ég, mint a föld…
de önző vagyok, már fontosabb a békém.
A nap is lustán tesz-vesz, unottan matat
ha fárad, nyílt színen is el-el szundít békén,
az a felirat ott fönt csupán szélrajzolat,
őszi kollekció készül a szív mélyén,
és „a kirakat még rendezés alatt!”