Róza szóbazárja

 

Mit tehetnék…

 

Április, mint egy szeszélyes tini,

világa olykor csak egyszemélyes,

új mobilján a tavaszt legörgeti,

a szél szavát semmibe veszi,

mert folyton új képeket keres,

a régit unja,.. már nem érdekes.

Zenéhez illesztett hangulattal

vidám szelfi is készül a Nappal,

mert a mosoly mindig jól jön.

Szájtól fülig érő csíz-tapasszal

táncol, viháncol, aztán újra komoly,

s hirtelen felindulásból átölel engem is,

ösztönös, szeleburdi mozdulattal.

Kissé infantilis ez az április,

meghatja pár vonuló felhőgomoly,

ha esőt fakaszt belőle egy emlék,

és én mit tehetnék,… hagyom,

hogy kisírja magát a vállamon.

 

Kert-mesék  - 19/3.

 

Tulipánok

 

Vannak tulipánok is a kertemben.  /Régebben még több volt, de sajnos a kutyukám szeret elheverészni köztük a maga alig 50 kilójával. Értem én, ő is gyönyörködik bennük, csak ő egy kicsit másképp teszi...  A még meglévőket ezért kénytelen voltam egy kis dróthálós kerítéssel körbevenni, hogy megóvjam. Minden évben előcsalogatja életerős leveleiket a kora tavasz, most kb. 15-20 cm-esek, és sokat nőnek napról napra. Imádom, amikor kinyílnak, mosolygóssá varázsolják a kertet, néha szeretném bevinni a lakásba, hogy ott is lássam, arra vágyom, hogy vidítsanak, díszítsenek, mindig a közelemben legyenek, de ott max. két napig élnek, aztán kratty. A kertben, a helyükön legalább 7-10 napig virul minden szál... persze figyelek rájuk, öntözöm őket, de óvatosan csak a tövüket és a levelüket,  ügyelve, hogy ne zúdítsak rájuk egy kanna vizet hirtelen föntről, mert az nem segítene nekik. E tekintetben olyanok, mint az ürgék, valahogy nem igazán kedvelik a nyakon öntést…:)  és nekem figyelnem kell arra, hogy ŐK mit  szeretnének. Este pl. elég korán álmosak, becsukódik a kelyhük, de reggel szétnyílnak újra, sárga, piros, cirmos kis kacagásokkal várják az új napot... és engem. A madaraknak különböző helyeken kis fürdőtálaik vannak, tegnap két feketerigó versenyt lubickolt bennük és láss csodát a kuvasz a teraszról békésen figyelte, lehet, hogy ő is öregszik, nem csak én? /(már elmúlt három éves!) De miért is meséltem el? .. hát csak úgy, eszembe jutott, mert végre tavasz van, 2019 március első napja…:)

 

 lehetnél végre

 

párákat lehel ki a föld magából

 ferde szögből az égre néz

felhőket letüdőzve rászól

a napra te vakító fénygömb

 ki vagy ott fenn ég és föld ura

lehetnél más is mától

lehetnél végre szembenéző

 a világ szervezett maffia

ahol örökéletű a főnök

hatalma végtelen roppant ésszerű

a káosznak renddé kell változnia

örökkön örökké magától

mindig ugyanaz történik

amikor a rendből káosz születik

 

 láttad tegnap és majd holnap

 

 vagy már ma

 

elég a hazugságból

 

hallod

 

 HÉ TE NAP

 

 valaki nekem is mondta

 milyen színes és édes az élet

biztos bennem van a hiba

ha én ma nem érzem

  pedig van a feketémben stevia

Árverés előtt

 

Elrejteném, de nincs rá módom,

meg aztán miért is tenném?

Olyan lettem, mint egy vén komód,

hát tessék! huzigáld ki az összes fiókom!

Úgysem találod meg, (fogadni mernék),

ami annyira a szem előtt van,

mint albumban sok képtelen emlék...

 

Talán nem is keresed, hisz kacatok közt

turkálni  kinek is volna kedve?

Csak én hittem sokáig naivan,

(szent ég!), hogy néhány semmiség

is érték, annak, aki pont ezt kereste...

Pókhálós lett a fal is a komód mögött,

tudod, évek óta nem volt itt kifestve.

 

Történetek, álmok, mesék, látomások,

a fiókok szőtték, mint hálóját a pók

(mert ez a nagy várakozások kora),

ő sem tudja mire vár, de ha eljön az este,

jól jönne neki  még egy utolsó vacsora,

mert nem tudhatja, zsákmányra lesve,

hogy holnap a vaterán egy ódon komód

titkos fiókokkal, és mögötte a pókkal

együtt lesz elárverezve…

 

Másképp

 

Elmondhatnám, biztos lehetne másképp.

Gépiesen írnék meg minden verset,

és nem számítana mi volt a szándék,

ami gyakran más, mint a végkifejlet.

 

Fölül csak betölteném azt a pár szót,

megadnám az épp aktuális nyelvet,

választanék formát, vagy annak látszót,

s a gép dobna egy vadiúj szonettet.

 

Olvasnám a furcsa, gépies lírát,

mint igazi verset, mint egy valódit,

amiben pár szót talán Isten húz át...

 

Hallgatnék rá, végül megírnám másképp,

habár a gép okos, csak sokat lódít,

s ha igaz lesz, a Teremtő rábólint...