Róza szóbazárja

Falka-közösség

 

A legfurább mutáns alakulat,

nem nyáj, és nem is csorda.

Ha gittegylet volna, az szembetűnne,

valamiféle közös grundért harcolva,

de nincs csapat és nincsen egység,

mi bomolhatna, ha széledne a csürhe,

mégis - mint éji vad vérszagra gyűlve-

összeverődik, egy éhes falka-közösség.

 

 

Cseppek

 

Idő-matek

 

4X3 =12 hónap,

ne is számold, ez mindig annyi,

és mégis gyorsul, elfut egy évszak,

májusnak is mindjárt annyi…

 

Májusi eső

 

Májusi eső (és hozzá hideg szél...)

mondják: "aranyat ér", (de hol itt az arany?)

És négy sor mennyit ér? Csak addig él,

míg ömlik az eső... Hidegzuhany.

 

Esernyő

 

Virágzó esernyő-erdő,

mennyi szép, tarka hajtás

éled az esőben, és közben felnő

alattuk sok kis vadhajtás...

 

Vizes tükör

 

Hová lesznek a hulló cseppek,

talán egy patak vizébe gyűlve,

fényes tükröt tartanak a Napnak

s egyszer csendben kiapadnak.

 

Talán

Tócsában lubickol, önfeledten

fürdik egy rigó, és nem is sejti:

mögötte vadászó macska setten,

talán a szárnya még megmenti...

 

 

Egyszerűség

 

Ülj le velem szembe,

nézzél a szemembe!

Nem, nem lehet fekve,

az túl közel lenne.

 

Nézzél a szemembe!

Visszanéz a hűség,

és van ebben valami

megírt sorsszerűség.

 

Olvass a szememből,

megírtalak már rég,

ez is egy ilyen vers,

merő egyszerűség.

 

Fekete kendőben

( a Hargita lábánál )

 

Óriás fekete-fenyő-karok

tárulnak az ég felé,

hűs májusi esőben

a Hargitába kapaszkodnak,

ahogy anyjába a gyermek.

Úgy hiányzott már

nekik az az ölelés,

sírni sem szégyellnek,

ha megpillantanak

egy-egy sötét felhőt

ott fönn a bérceken.

Onnan ereszkednek le 

nehéz, fekete kendőben,

gyászba borultan,

haza-érkezőben.

ragozunk rímelünk… :)

 

ragozunk és rímelünk

magunkból majmot mímelünk

magyar nyelven oly jó vihogni

komolyan hogy is lehetne bírni

ami beszorul azt ki kell írni

teszünk veszünk egyet mást

főleg levegőt s reménykedünk

hogy amíg csak itt leszünk

ős-sejthalmaz is lesz velünk

jelenben jelenleg keressük a nyerőt

stopperral mérjük a jövő-időt

ez jutott nekünk  múlt-homokóra

futtában állunk meg egy szóra

olykor elmenőben is érkezünk

a mi házunk a mi várunk

s pár tiszta hang az énekünk

legtöbbet digitálisan dumálunk

de amit tényleg meghall a szívünk

nem kicsit fals de legalább sajátunk

az egész ragozott kis életünk…