Róza szóbazárja

Kertmesék 19/1.

Nyitni kék

 

Dalol a tavasz,

 új életről, szerelemről,

és a februári napban

szinte minden eldől,

csak a fák maradnak állva,

épp füttyöket gyűjtenek,

míg ágról ágra szállva

az apró madársereg

segítve szorgoskodik,

s közben új fészeknek

keres védett helyet.

Én már nem keresek fészket,

csak egy régi dal idézget

tavaszt a slágerlistám élén, 

 ez lett az örök nulladik:

„nyitni kék, nyitni kék..”,

tudom, hallgatják a fák is,

„nyitni kék, nyitni kék..”

látom, összesúgnak kicsit,

s bólogatva találgatják,

nyitni kék..?, de mit, de mit..?

 

 

átlagos

 

egy átlagos februári kedden

a lobogás számon nem kérhető

kihunyt parázson átugrani nem kell

elég a talpamon szalmából cipő

 

félrerúgott szavak prüszkölnek

náthás gőgök taknya-nyála csorog

valahol épp disznót pörzsölnek

s a nagymedve a télre rámorog

 

 

 

( négy megadott szóval )

 

 

 

újrahasznosítás

 

széjjelszedem összerakom

lassan bomló szókupacok

úgy ahogyan én akarom

szennyezik a papírlapot

minden sorban van valami

kidobható mindörökre

minden korban van valaki

és ott marad elfeledve

de vigyázok a környezetre

hogy írhatnám le hogy szemét

mikor magam előtt látom

versek hevernek szerteszét

jelzőimet mélyre elásom

s belátom hogy nem tehetem

bár hasznos volna a hallgatás

eldobható szókészletem

majd hasznosítsa újra más

én éjjel látó szemüvegben

hasznosítom az álmaim

s reggel ahogy fölébredtem

szemét  látom már megint

 

 

Miből lesz a disznó?

 

Sarat dagaszt, összegyúrja,

naphosszat a földet túrja,

-már ha megteheti persze-,

turcsi orra milyen pisze,

nem mosdatja meg senki se!

 

Azt mondják rá: okos állat,

s bizony, leesne az állad,

ha látnád a kis mazsolát,

ahogy utánozza a mamát!

Buckát épít, lepkét kerget,

 

nem pihen egyetlen percet,

töfög-röfög, dagonyázik,

nem rak maga körül rendet,

inkább visítva  áriázik,

disznóság, amit a malacok művelnek!

 

Disznóság az is, hogy be vannak zárva

egész életükben egy szűk kutricába.

Mi mást is tehetnek? Esznek és hevernek,

ebből áll az élet, nincsen módjuk másra…

Disznóólban bizony ilyen a dáridó,

nem hiányzik oda, tán csak egy füldugó!

 

Jön a böllér, s akkor nem menekülhet,

a tél veszélyes, hiába hózik és hull a hó,

eltüntet minden nyomot, de a végkifejlet:

malackából, mire megnő a mázsa termet,

így lesz lusta, kövér, vágni való disznó…

 

 

 

 

 

Téli flört

 

Bele-belerezdül egy tavaszhang a télbe,

apró szirom-dallam,  talán csak hajlam

a szépre, amin egy felhő is felderül végre.

Ma szépítkezik, arcán télbalzsam csillan,

szellősóhaj suhan, s belesúgja a Nap fülébe:

a jégvirágok vágynak egy kis széptevésre…

https://www.youtube.com/watch?v=t3r_2816Aj0