Gazdagság I.-II.-III.

Rozella•  2021. január 2. 19:54  •  olvasva: 124


Az első részt is idehozom még egyszer, mert öszetartoznak; tudva, hogy mint versek ezek egyáltalán nem jók, sőt csapnivalók, de talán nem rossz gondolatok; és mivel csak itt, a saját blogomban, sehol máshol én nem írok, nem írtam, nem is antológiázok, nem pályázok, nem küldök be sehová verseket, nem készülök kötetet kiadni, stb. így mindenki megnyugodhat, én pedig lazán megengedhetem magamnak a mégoly gyenge verseket is.. :)  



Gazdagság - I.

 

Itt minden az enyém barátom:

a szívem, a lelkem, a karácsony;

 

enyém az éjszaka és a nappal,

enyém a szó, mi megvigasztal;

 

enyém a madárdal, a tücsökzene,

erdők sóhaja, s a csillagok szeme

 

is enyém, míg bűvöl fényük varázsa,

engem érint a holdfény simogatása;

 

a csend kiáltása is a tulajdonom,

szavak muzsikáját ma is hallgatom;

 

enyém a játék, az összes ajándék,

amit kéretlen kaptam és adnék

 

tovább,  nekem nem kell semmi,

elég ha a Napot látom felébredni...

 

Elvehetik a jövőm, az életem,

csak ami jó és szép történt velem,

 

azt nem adhatom, az a sajátom:

a múltam, a szerelmem, az álmom..,

 

de mondd, miféle kincs, miből ha adok,

annál csak több, amit visszakapok,

 

elképzelem, amint mosolyogsz ezen,

pedig hidd el, nem leszek nincstelen

 

s ha mindenem odadnám’ is barátom,

örökre enyém marad majd a halálom.

 

( 2020 12.21.)

 

 

Gazdagság - II.

 

Gazdag vagyok, ha a bánat kincs,

de ne sajnálj, én legalább érzek

valamit abból, ami nincs,

mielőtt átlépek más dimenzióba,

mert eljön úgyis az az óra.

Magammal vinnem semmit

nem kell, összes kincsem

amit szereztem itt hagyom,

már tudom, mit ér a vagyon.

 

Ha a napmeleget szétosztottam

a földön didergők között,

szelek pár karéjt még a holdból,

lakjon jól minden éhes, üldözött.

Csillag-takaróm megosztom veletek,

szomjatokat oltom tiszta patakból,

a csemetékből növő erdőségeket

esővel áldom, óvom a gazoktól.

Megszelídítem a tomboló szelet,

hagyjon az életnek is élhető teret,

féltett kincseim mind nektek adom,

ha egyszer innen elmegyek.

 

Megtehetem, hisz tudjátok

milyen gazdag vagyok,

pár hamuban sült szót a parázsban

itt hagyok, hogy lássatok

szikra reményt fellángolni,

még a legsötétebb éjszakában is

tudjunk egymás szemébe nézni.

Azt hiszem, csak ez fontos,

nem a sok fölösleges holmi.

Ne pazarold szitokra, gyűlöletre

életed,  ha képes vagy szeretni…


Tér-szívem tágul, ki keres, talál

benne magának helyet;

lehunyt szemem mély tavába

az idő  is látta, mikor belenézett:

épp kavicsokat dobált a szerelem,

s a csobbanásokból erőt merített       

az örvénylő, merülő emlékezet.

 

(2020 12. 23.)

 

Gazdagság – III.

 

Ma csak egy tiszta lélegzettel,

csak egy dobbanásnyi csenddel,

s csupán a reménnyel vagyok gazdagabb,

mint voltam tegnap,  - az idő lám, mit ad,

miközben elrohan lopott szívemmel.

 


 (2021 01. 03.)

 

 

 

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

SzaipIstvanne2021. január 4. 17:12

Drága Róza! Elolvastam többször is, közben elgondolkodtam azon,
aki tehetséges miért szerény. Nagyon szépek a verseid.
Különben nekem is van verses-kötetem, amiért fiamat illeti a
dícsőség. 4 kötetet készített házilag, a belső tartalom megkérdőjelezhető,
de szép a borítása és ez is valami. A honlapomon látható.

Rozella2021. január 4. 15:59

@skary: olvassá sokat, attól megnyuxol...:)

skary2021. január 4. 06:44

mögnyugodtam :)

Rozella2021. január 3. 18:01

@Molnar-Jolan: De..!! :D, úgy látszik, még nem áll rá a kezem, vagyis a billentyűzetem :) Jolim, hálásan köszönöm!

Rozella2021. január 3. 18:00

@Gaffer: Az idő véges, hát használd okosan! :) De amit a verseimre eddig szántál és ezután szánsz, azért hálás vagyok, nagyon köszönöm!

Rozella2021. január 3. 17:57

@TothGigi: Köszönöm Gigi! :) Annyi kedvesség van benned, és annyi szeretet! Azt hiszem, bőven jutna mindenkinek belőle, még annak is, aki azt sem tudja mi fán terem, csak irkál róla...:) Örültem Neked, pusziiiiii! :)

Rozella2021. január 3. 17:51

@negyvenkilenc: még hiányzott az idei, azóta ezt is pótoltam! :) Köszönöm!

Molnar-Jolan2021. január 3. 15:04

Szép, lélekmelengető sorok.
Az utolsó versed nem 2021-es? Csak az időrend miatt.
Bújjék! :-)

Gaffer2021. január 3. 11:07

Annyira szépséges, hogy ma még elolvasom párszor...

TothGigi2021. január 3. 09:48

Boldogsággal tölt el,ha olvashatom verseidet Róza! :)
Hiszed vagy nem,Boldogsággal tölt el,hogy ha csak itt,de kicsit ismerhetlek. :) Minden versed,gondolatod, Szeretem versek,Szeretem gondolatok :)
Boldog Békés Új Évet Róza! Pusziiii :)

negyvenkilenc2021. január 2. 20:51

"amit szereztem itt hagyom,
már tudom, mit ér a vagyon."
"Ne pazarold szitokra, gyűlöletre
életed, ha képes vagy szeretni…"
De idézhetném szinte az egész verset. Nagyszerű összegzés, lenyűgözött, szívből gratulálok!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom