Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Elmosódó
Rozella 2024. november 12. 20:26 olvasva: 57
Elmosódó
Fázós öregasszonyként csoszog november,
szürke szatyrából a begyűjtött ködök
ki-ki lógnak, de szökni egyik sem mer;
Összekapaszkodó, barna rögök borulnak
a tájra védelmezőn, mintha tudnák,
hogy fehér takaróját a fájdalom
hamarosan újra ráteríti a földre,
gyertya lobban, - meghal az ősz is fiatalon,
és egy fáradt öregasszony elsiratja örökre…
Krisztinka2024. november 16. 14:12
❤
Rozella2024. november 15. 22:10
@liketorn: @Animanongrata_: @kevelin: @turk.eva: @Perzsi.: @skary: köszönetem az olvasásért, és az időért, amit erre szántatok !Jó éjt mindenkinek!
skary2024. november 13. 08:42
jááájjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjj
Perzsi.2024. november 13. 07:58
Szeretem a ködös tájat, tudom, sokan nem. Idén alig volt ősz, van mit elsiratni.
turk.eva2024. november 13. 01:01
Érdekes és különleges gondolatok. Jó értelemben.
kevelin2024. november 12. 23:09
Èn jót mosolyogtam a hasonlatodon _Fázós öregasszonyként csoszog november,
szürke szatyrából a begyűjtött ködök
ki-ki lógnak, de szökni egyik sem mer;
Animanongrata_2024. november 12. 22:16
Szép lett a feladásban is, mert ez csak ideiglenes, minden változik, alakul amint a reménység is mi visszatér egy pillanat alatt. :)
liketorn2024. november 12. 20:33
Engem megfogott a versed. Babits jutott eszembe, fázós versedtől:
,,December, január és február –
mikor jön már a tavasz és a nyár?
a fosztott tőke álmodozva vár."
/Szőllőhegy télen/
Szerintem méltóság van a versedben, bár nem szándékolt. Az élet MINDEN formája szép.