Elmosódó

Rozella•  2024. november 12. 20:26  •  olvasva: 57


Elmosódó

 

Fázós öregasszonyként csoszog november,

szürke szatyrából a begyűjtött ködök

ki-ki lógnak, de szökni egyik sem mer;

 

Összekapaszkodó, barna rögök borulnak

a tájra védelmezőn, mintha tudnák,

hogy fehér takaróját a fájdalom

 

hamarosan újra ráteríti a földre,

gyertya lobban, - meghal az ősz is fiatalon,

és egy fáradt öregasszony elsiratja örökre…

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Krisztinka2024. november 16. 14:12

Rozella2024. november 15. 22:10

@liketorn: @Animanongrata_: @kevelin: @turk.eva: @Perzsi.: @skary: köszönetem az olvasásért, és az időért, amit erre szántatok !Jó éjt mindenkinek!

skary2024. november 13. 08:42

jááájjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjj

Perzsi.2024. november 13. 07:58

Szeretem a ködös tájat, tudom, sokan nem. Idén alig volt ősz, van mit elsiratni.

turk.eva2024. november 13. 01:01

Érdekes és különleges gondolatok. Jó értelemben.

kevelin2024. november 12. 23:09

Èn jót mosolyogtam a hasonlatodon _Fázós öregasszonyként csoszog november,

szürke szatyrából a begyűjtött ködök

ki-ki lógnak, de szökni egyik sem mer;

Animanongrata_2024. november 12. 22:16

Szép lett a feladásban is, mert ez csak ideiglenes, minden változik, alakul amint a reménység is mi visszatér egy pillanat alatt. :)

liketorn2024. november 12. 20:33

Engem megfogott a versed. Babits jutott eszembe, fázós versedtől:

,,December, január és február –
mikor jön már a tavasz és a nyár?
a fosztott tőke álmodozva vár."
/Szőllőhegy télen/

Szerintem méltóság van a versedben, bár nem szándékolt. Az élet MINDEN formája szép.