Árverés előtt

Rozella•  2019. február 11. 11:20


Árverés előtt

 

Elrejteném, de nincs rá módom,

meg aztán miért is tenném?

Olyan lettem, mint egy vén komód,

hát tessék! huzigáld ki az összes fiókom!

Úgysem találod meg, (fogadni mernék),

ami annyira a szem előtt van,

mint albumban sok képtelen emlék...

 

Talán nem is keresed, hisz kacatok közt

turkálni  kinek is volna kedve?

Csak én hittem sokáig naivan,

(szent ég!), hogy néhány semmiség

is érték, annak, aki pont ezt kereste...

Pókhálós lett a fal is a komód mögött,

tudod, évek óta nem volt itt kifestve.

 

Történetek, álmok, mesék, látomások,

a fiókok szőtték, mint hálóját a pók

(mert ez a nagy várakozások kora),

ő sem tudja mire vár, de ha eljön az este,

jól jönne neki  még egy utolsó vacsora,

mert nem tudhatja, zsákmányra lesve,

hogy holnap a vaterán egy ódon komód

titkos fiókokkal, és mögötte a pókkal

együtt lesz elárverezve…

 




Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Molnar-Jolan2019. február 14. 18:56

:-)

Zsuzsa03022019. február 13. 05:37

Nagyon szép! Elgondolkodtató......én is szeretetk elidőzni rég elfeledett s egyszer csak megtalált apróságokon, ami valójában nekem nem is olyan apróság...

Köszönöm hogy olvashattam :)

Rozella2019. február 12. 20:58

@SzaipIstvanne: Neked is Marika, várjuk a tavaszt! :)

@Sue: szia, köszi!

@skary: de ennyi PZ, megéri nem? .)

@kevelin: akkor licitálj! :)

@Eleonora: öreg bútordarab, de hasznos lehet :) köszönöm!

@Pflugerfefi: igen, de hát a megszokás nagy úr... és az egész múlt, amit őriz, olyan megismételhetetlen... köszönöm a hozzáfűzést!

@Steel: örülök, hogy belenéztél... nagyon köszönöm!

@kicsisara: gyere csak, szivesen látlak a világomban..:)

@berenyi.klara: örülök, ha tetszik, talán felújíttatom mégis, majd jó lesz egy kávéházba...:)

@csillogo: ... "válámi ván..., de ném áz igázi... " köszönöm Marikám!

csillogo2019. február 12. 19:34

Szeretem a történeteidet, mindig van bennük báj - ne is rejtsd őket a véka alá! :)

berenyi.klara2019. február 12. 11:05

Nagyon tetszik! Éljenek az ódon komódok, kacatokkal és pókokkal.
Szeretnék én is komód lenni, hogy ne lehessen lapraszerelni:)

kicsisara2019. február 12. 08:57

Szia.. amikor belecsöppennek a Te világodba.. nem tudom mit írjak. Többet érdemel annál, hogy jaj de szép, jaj de jó, igaz az is igaz.. de most ennyi jutott eszembe. Köszönöm, hogy olvashattam. :)

Steel2019. február 12. 07:20

Zseniális párhuzam! Zseniális vers Róza!

Pflugerfefi2019. február 11. 21:44

Ódon komód múló , emlékké
avanzsálódott darab, mint fogyó lètünk.....

Eleonora2019. február 11. 21:41

megvárnám szavát, míg titka kattan...:)

kevelin2019. február 11. 12:57

Öreg komód elárverezve megdalolva átèltem

skary2019. február 11. 12:07

eekelmindön

Sue2019. február 11. 11:30

Tetszik!

SzaipIstvanne2019. február 11. 11:29

Kedves Roza, nagyon szepen fogalmazott remek vers.

Kellemes, szep uj hetet kivanok.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom