Áprilisi meditációk

 

 

Áprilisi meditációk

 

 I.

 

Évszakváltó léptekkel belém oson

Április,  a bolond.., de mi múlik pár fokon?

Vagy csak szeszélyét próbálgatja rajtam,

hogy megtudja, ébred-e még hajlam

szeleburdi, tündér-tavaszra bennem,

miközben bent, a szétsugárzó csendben

lassanként újra kiegyenlítődnek

rendben, már-már megszokottan,

ismeretlen-ismerős szélsőségek.

 

Olykor nyíltan, máskor csak titkon,

tág pupillájú, pimasz kis pillanatképek

a hátam mögött kajánul összenéznek,

mikor a görbülő szájú felhőt faggatom,

mesélje nekem el, mit lát odaföntről,

ahová nem ér el már földi világ zaja,

ahol a tiszta kékség a lelkemen szörföl,

.. de ő csak sír, s nem mondja mi baja.

Érzem, valami fényeset hullat rám,

úgy pereg szívemre, mint Isten szava.

 

Pár csepp remény a világegyetemből

örök nyomot hagy rajtam, akár a tavasz

szivemre ömlő öröme-bánata. Értek a jelből.

Megtartom ami jó, elhagyom, ami nem az.

Még gyorsulva tágul minden szívverés-ütem,

mi elmúlik egyszer velem, vagy nélkülem.

Akkor majd felhőknek támasztom a hátam,

kiülök egy lázas hullócsillag peremére,

Szeretet, Nap és Hold lesz a tarisznyámban,

s emlékezni fogok minden szerelemre.

 

*************************************************************************

 

II.

 

Az április  most épp olyan szeles s heves,

amilyen  én voltam egy tavasszal,

melyik is volt az, már nem lényeges,

előttem az idő vezet pár utcahosszal.

A vele versenyt futó mitugrász szél

szívet-lelket kavar, vágyat csillant,

folyton szavamba vág, visszabeszél,

felkapcsolja bennem a napvillanyt.

 

Égig tágult ablakomban bámész virágok

nyílnak, s kertemben az örök-zöld

újraéled, intenek felém kinyíló világok,

a sosem-volt valóság minden űrt betölt.

Álmom rózsaszínű  barackvirág most.

Illatvarázsban, fényszárnyú éjben létezem,

szememben kis kékszárnyú lepke szálldos,

míg éj-pillantásodba vágyva megérkezem.