Ajtók

Rozella•  2018. november 26. 21:37


Ajtók

 

Volna pár szavam. Keresetlen.

De minek is mondanám,

olvasás közben zavarni illetlen

volna.. Tudom, az élet nonstop

családregény, letehetetlen.

Egyik fejezetben szöknél még időben,

mert elborzaszt egy látvány,

menekülnél innen fogvacogva,

de bilincsek tartanak fogva,

szobád négy fala fekete szurok,

padlója kátrány, az ablakon sötét üveg,

rajta te ki,  én bebámulok…

 

Tolóajtókon, fotocellás, vagy

lassan forgó, osztott üvegajtókon túl

létezik egy másik világ.

A Túl-Élő Áruház polcain

sorakoznak valódi koponyák.

Vizslatná, melyik mennyit ér,

és üreges szemű túlélők közé

belépne a halál is, fizetne még ma

neszesemmivel a titkokért, ha..,

 

…ha megkaparinthatná azt a kincset,

ami a porló csontokat emberré teszi,

a vak szemgödröket jövőbe látóvá,

és végleg szabaddá még akkor is,

ha rájuk verték rég a bilincset…


… és a halál hiába rázza, döngeti,

- ezt ésszel fel nem érheti -,

sőt ész nélkül sem, azt a kilincset…

 

 



Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Bugattika2018. november 27. 16:58

… ezt a kilincset keresem én is … :)

skary2018. november 27. 06:28

jóvanezígy

okeanus2018. november 26. 22:06

"Az írás megindulása vagy elapadása szerencsésebb hangulatú napon is kegyelmi állapot."
/Szabó Magda: Ajtók/