A stimuláció új formulája

A stimuláció új formulája

 

Már hosszú évek óta irdatlan rossz, kiszámíthatatlan idő volt. Tartós aszályok után hirtelen rengeteget esett és erős szélviharok dúltak, a légkörben folyamatosan ciklonok és anticiklonok ütköztek, a folyók megáradtak, a tavak felduzzadtak, az utakat sártenger borította, a kátyúk egyre mélyültek és egyre veszélyesebbé váltak…

Az emberek időnként ázott verebekre emlékeztettek, akik hálásak voltak, ha néha port hintett szemükbe a szél és megszáríthatták benne röpképtelen, megtépázott szárnyaikat. Tudták, hogy ez így nem mehet tovább, és végre elszántan megkezdték a védekezést. Új bio-szivattyúk jelentek meg, és új technológiával készültek szivacs-homokzsákok, valamint hullám-komfortos nyúlgátak építésére is hatalmas pénzeket költöttek. Sokan eközben lassan belebetegedtek a félelembe, hogy valami nagy baj történhet. A tűzcsiholóság és a vízihevenyészet egy hatalmas viharban beleolvadt a katasztrófavédelembe a hatékonyabb működés érdekében, hogy egyesített közös erejükkel védhessék az elháríthatatlan katasztrófát. Egy helyzetkeverő válságstáb is azonnal összeállt, melynek munkája nagy nehézségekbe ütközött, mert az n+x a négyzeten mennyiségű kilátó közül nem tudták eldönteni, melyik lenne a legalkalmasabb a messzelátáshoz, végül egy nyolcvan centis magaslatról sikerült áttekinteni a környező, teljes ötven métert. Szóval a kilátások egyre javultak.

A rettegett áradat egy éjjel mégis megérkezett. Elöntötte a falvakat, a városokat …és lassan kezdte beborítani az egész tájat…

 … és akkor végre felébredtek. Megtörtént a csoda, ami egészen valószerűtlen volt, hisz mindenki tudta, hogy csodák csak a mesében vannak. Ám kiderült, hogy csupán kollektív rémálom-szimuláció volt a rossz időjárás, az árvíz, a belvíz, minden eddigi aszály...stb.  és csupán egy új, klinikailag tesztelt muszáj-formula hatása volt az embereket stimuláló halálfélelem is.

Nem hittek a szemüknek. Derűs, gyönyörű, igazi tavaszi napra ébredtek, a Nap az égen pont úgy ragyogott mint régen, az akácok, hársak, levendulák  illatoztak, a cseresznyefák mosolygó szemekkel néztek körbe, az üvegházak az üvegházhatás ellenére erős, egészséges palántákat neveltek, a százszorszépek is fűnek fának illegették színes szirmocskáikat, a dongók zümi kis dalokat dongtak, a kis bodobácsok is egymás hegyén-hátán sütkéreztek a fényben. A gyíkok és békák persze megőrizték hidegvérüket, a gólyák hangos kelepelése ellenére. Utóbbiak továbbra is békésen és magasról néztek le az izgatottan csicsergő madárnépre. Nyugodtak voltak, amint a mezők, rétek terülj-terülj asztalkájára pillantottak.

 Az egyik kis faluban az emberek eközben békésen és mosolyogva várták a buszt az új megállóban, amelynek tetejére épült magaslesről a helyiek és a turisták az égig érő fák ágain daloló kék madarakat is látni vélték alkalmasint…A földeken szépen haladtak a tavaszi munkák, a kis parlagfű-csemeték boldogan, bizakodva tekintgettek szét, de legjobban mégis a kullancsok örültek, hisz elmúlt a veszély, győzött a tavasz, a természet!

Egyedül a kutyák nem örültek, mert számukra a tavasz a kullancsok miatt halálos veszélyt is jelenthet. Persze az okos-gazdik jó előre beprogramozták nekik az okos-nyakörvet, ami attól volt olyan okos, hogy felismerte és egyenként azonosította a kullancsokat, majd egy szőrmentén, foghegyről odavetett waoooo után beinvitálta őket a kutyabőrbe.

Az egyik beltenyésztett okos-kutya azonban világraszóló felfedezést tett, miután megtapasztalta, hogy nincs is mitől félni, mert a kullancsok csakis és kizárólag az ebek vérét szívják, a kutyákét sosem!! Ezt a szenzációt aztán boldogan világgá is csaholta.  Azóta ez az igazság úgy terjed a kiskertek alján, mint a bódító tavaszi illatok a levegőben.