poste restante

Ott

 

Ott, hol a galaxisok egymásba folynak

s a Tejút fénye ezüst folyóként hömpölyög,

ahol lelkek kis lámpásai ragyognak,

hogy partot érjen a hajótörött,

leljen menedéket, új esélyt találjon,

mind, ki a földről elköltözött…

 

Ott, a csillagrakparton foglak várni.

békésen, végtelen türelemmel

egy csónak ring majd,

ott, ahol nem számít már az idő,

s félni többé soha nem kell.

 

Egyszer megérkezel,

az elvesztett utat megtalálva,

de addig, - ha kell millió évekig -

ülök egy csónakban összezárva

az égbolton hullámzó szerelemmel,

igen, várni foglak,

ott… ahol lennem kell…

 

Miért is...?

 

Miért is vártam tőled…?

Már a kérdés is ostoba!

Egy zokszavam sem lehet

és nem is lesz már soha,

hisz a feltámadó szélnek is

mindig van hozzám

egy jó szava…

 

 

 

 

semmire jó

 

csak rettentő keveset

vagy éppen semmit tehetek

pár szó nem forraszt be sebeket

de zöld szívek szakadnak le jéghegyekről

van rá ezernyi ok

fagy-kamrák pitvarok kerülnek elő

kiolvadnak múlt-opálok rétegei alól

már amik épségben megmaradtak

próbálnak túlélni alkalmazkodni

amihez csak lehet  ahogy én is

csak szeretek mást nem is tehetek

írom a semmire jó verseket

gyógyítom velük a klímát meg magamat

néha másokat holott a világ beteg

egyre égetőbb a sivatagi homok

s egyre forróbbak a fejek

hiába védi hideg hályog a szemet

struccok vagyunk zabáló dínó-utódok

csak egy újabb kihalni való ok

akkor meg minek és kinek

ha senkit sem menthetek meg

csapástól fájdalomtól se önmagától

persze magamat is beleértve

hát ezen sem gondolkodom mától

csak élek úgysem tudom mi mire jó

de mielőtt még végleg vége

előtte talán belátom mégis megérte

a semmi is valamire való

 

 

Angyali történet

 

Csillagszegecsekkel tűzdelt szkafanderben

galaxisok között lavírozok csendben,

a Tejút ezüstje ragyog, fénye földre árad,

s szól egy arkangyal: „..lent eleget láttad…”

 

Félve kérdezgetem, ugyan mit vétettem,

de ő csak mosolyog angyali szemekkel,

„Szárnyaid nőttek, s te észre sem veszed?!

Egy kis lebegéstől így elszállt az eszed?”

 

-’Szabadon szállhatok, mint akármely angyal

s nem kell megküzdenem a gravitációval..?’

Nézem, hát valóban,.. mégis angyal lennék?!

A földön sose mondták,.. hogy kell hozzá egy kellék…

 

Ennek sok-sok éve, s itt vagyok, ki hinné el?

Szárnyaim titkára most is jól vigyáz Uriel,

még nekem sem mondja el a drága angyalom,

hiszen ha tudnám, rögtön elszállnék, tudom…

 

http://napidroid.hu/felelmetes-lesz-huawei-mate-10-hardvere/

Idézet egy aktuális, szinte mindennapos netes cikkből:

(akit érdekel, a fenti linken elolvashatja az egészet)

„Félelmetes lesz a Huawei Mate 10 hardvere

(  Írta: Németh József Richárd  2017-06-30 )

 

"A még egyelőre bemutatásra váró Huawei Mate 10 hardveres szempontból egy veszedelmes fenevad lehet, ha hihetünk a legújabb értesüléseknek. A forrás egy ipari elemző, aki azt állítja aktuális Weibo posztjában, hogy a kínaiak csúcsphablete a házon belül fejlesztett Kirin 970 lapkakészletet fogja kapni, ami már 10 nanométeres gyártási eljárás révén készül.  …

A Kirin 970 a pletykák szerint egy nyolcmagos processzort rejt majd magában, négy ARM Cortex-A73maggal,amelyek akár 3.0 GHz-en is képesek pörögni, illetve találunk még benne szintén négy Cortex-A53 magot,  amelyek egyenként 1.8 GHz-en ketyegnek. A grafikai gyorsításért egy Mali-G71 MP8 felelhet, ha hihetünk az előzetes szóbeszédeknek. További értesülések szerint a készüléknek egy 6 hüvelykes keret nélküli megjelenítőjelesz, illetve állítólag elől és hátul is duál kamerarendszerek ékesítik majd a telefont."

 -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A fentihez hasonló írásokból én a női agyammal annyit értek, hogy valahol valakik megint megalkottak egy aktuálisan csúcs-szuper okostelefont, ami mindaddig lesz csúcs-szuper, amíg pár hét/hónap múlva nem jön egy még csúcsszuperebb…, hát szegény Balassi Bálint ha feltámadna, ettől az információtól a kardjába dőlne a vár fokán, mert végre megtudná, hogy „mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél?”  és Arany János, vagy akár Pilinszky, de Picasso, Kodály, Bartók is seperc alatt átértékelné, amit az alkotásról, tudásról addig gondolt…

Szóval értem én :) , hogy nem kell mindent érteni, elég tudomásul venni, hogy van, de ilyen cikket olvasva már erősen el kell gondolkodnom az „emberi alkotás” mai mibenlétén, vagyis, azon, hogy a technika újabb és újabb „csodái” egyáltalán emberi alkotások-e még? Vagy itt már a számítástechnika, és egyéb technológiák fejlesztik önmagukat, és csupán az emberrel való teljes szimbiózisukról beszélhetünk? Mennyi pénzt és energiát „ölnek” ezekbe a csúcs-fejlesztésekbe, de kik az élvezői ezen „alkotásoknak”? A hét és fél milliárdból hányan? Az ötven százalék éhező, nyomorgó ember biztosan nem! Az állatvilág és a természet pláne nem! 

A népesség boldogabb fele az iskolákban anyanyelvet és idegen nyelveket is tanul, de van már egy ideje egy sajátos nyelvezet, amit nem tanítanak, mert úgyis képtelenség volna lépést tartani vele. Akik meg taníthatnák, mire megszereznék a diplomájukat rég elavulna a "tananyag".  Ezt a technokrata okos-nyelvet már nem értjük, és ez igaz a technikára, de a legtöbb modern tudományra, ill. jórészt már a munka világára is, mert olyan szintű a specializáció, hogy lassan csak mérnök ért szót a mérnökkel, informatikus az informatikussal, filmes a filmessel, …( netán focista a focistával, politikus a politikussal… orvos az orvossal…  költő a költővel… ?)

 Én/mi, laikus hozzá nem értők ebből a sajátnyelvű, belső diskurzusból egyre inkább ki vagyunk zárva. A létrehozás folyamatában a létrehozó/alkotó  és a befogadó/potenciális vásárló-felhasználó közönség egyre távolodik egymástól, mert az „értés” egyre kevesebb „beavatott” ember privilégiuma lesz, legyen az építészet, űrkutatás, síruha készítés, reklám, öko-ház tervezés, növénynemesítés, zeneszerzés, vagy lassan bármelyik művészeti ág.

El kellene gondolkodni azon is, hogy lehet-e ma pusztán a VERSENY, a technikai ámokfutás, a HASZONELVŰSÉG, az elődök, a konkurrencia és mások lepipálásának őrült kényszere a mozgatórúgója az emberi alkotásnak? Tényleg mindent a pénz, az érvényesülés, a siker, a komfortérzet motivál? Egyre több dolog csakis az okos gépek és még okosabb készülékek, technológiák függvénye? Az életminőség is? A gyógyítás is? A kommunikáció is? Mi magunk is??  Életben maradnánk- e még egyáltalán és mit alkotnánk nélkülük?

A sok zseniális termékhez pedig újabb és újabb, a természettől és egymástól elhódított életterek, energiaforrások, műanyagok, épületek… stb. szükségeltetnek, de hát biztosan kell nekünk ez az új Huawei izé is, a teljesebb, a „minőségi” élethez, a komforthoz, a túléléshez… de tényleg, kell ez nekünk??