poste restante

télcsendben

 

ma veled mennék csak lépdelnék

melletted a téli csendben

nem zavarnék észre sem vennéd

hagynám hogy lépkedj bennem

 

ma nagyon szótlan lennék

mint néma örvény a vízen

sötétlő köröket kavarnék

hagynám hogy érezd a mélyem

 

ma a kezem nyújtanám

épp csak megérintenélek

magamtól sem félnék talán

a csenddel körbeölelnélek

 

ma csak lebegnék egy íriszen

szótlanul várnám ami vár

ma semmi sem fájna azt hiszem

hagynám hogy sodorjon az ár…

 

„…neked könnyű lehet,

de azért nekem se rossz,

arra gondolok, amire akarok”

/ Republic/

 

 

csoda-vár

 

egyszer csak megérkezik

ahogy tette minden évben eddig

de még nem jött el az a pillanat

mikor a mélyen letüdőzött levegőben 

megrezdül valami s a bordaívek alatt

áramló véredényben megfürdik az ég

 

neki könnyű lehet ha végre ide lenéz

tavasszá olvasztva össze nyarat és telet

de nekem sem lesz majd nehéz a lét

amíg érzem a nap mellettem lépeget

láng-ölében új élet növekszik

szeméből kipattan sok kis fénybuborék

 

bennük látni a varázslatot amint tűnik a sötét

helye virággal ékes szentéllyé válik  

begyógyul ami fájt már alig látszik nem baj

ha heget hagyott itt-ott s látni a varratok helyét

csak a megérkezés legyen ígéretes szép  

szülessenek sorra meg a pillanatok

 

amikor ’azért nekem se rossz’

és tudok már nem gondolni

arra amire nem akarok

csoda vár  nem semmi  

 

 

 

 

 

csak futnak

 

folyamatos menedéket

rejteket keresve futnak

bunkók elől menekülve

belőlem világgá a szavak

de nincs védelem

mert az erőszak lételem

a terrornak ezer arca van

és szeme és keze és módja 

immár határtalan

sok farkas báránybőrben béget

mint szegény ártatlan

nekik lehet nekem nem

hinnék el hogy jogos

ám hatástalan

minden önvédelem

látod a szavaim is

csak futnak velem

 

 

 

Február hava   

 

ne keress szenzációt ott ahol nincsen

csak puhán lustán és szelíden

hull a hó és a tavasznak

egy árva zokszava sincsen

mintha tudná hogy neki mi a jó

álmodik tovább csendben 

mint te meg én hogy minden rendben

és elringatózik apró virágszirmain

te is tudod én is tudom… ez február hava

benne törékeny pehelyszárnyain

leszáll hozzánk az éjszaka

milliárdnyi égi kristályangyala

körülnéz itt a földön és élete

pillanatnyi hófehér végtelenje

lassan beleolvad majd a tájba

amint az égbe visszaszáll a lelke

mert ez a dolgok örök rendje

te is tudod... én is tudom...

és boldog vagyok nagyon

hogy van saját angyalom

 ( 2018 02.07.10.00)

 

 

 

 

leghiányosabb versem  fele

 

…

 

...és az egész érthetetlen

se vége se hossza se kezdete

nekem adta a fél világot

ennyim van

de ha fél mire megyek vele