Zarándoklat

Zarándoklat

 

„Gyermek vagyok, gyermek lettem újra..” ,

mesék tündérvilágát magam mögött tudva

is hiszem (s talán most még jobban, szinte vakon),

pedig ma már tudom, csak ritkán történik csoda,

itt, egy-egy hosszú, földi zarándoklaton.

Miközben messze száll sok vándor-év-madár,

de minden új tavaszon, új reményt hozón

visszatér,  bánatfészkeket sem kerülve.

Én mégis elbűvölve várom, hogy hazatalál,

elhozza nekem a májusok játszi fényét,

s a zölddel terített asztalon feldíszítve áll,

százezernyi színes virágillat-oltár,

táplálja szívem repkedő fióka-reményét.

Most is fülembe zsong egy halk, hálaadó zsoltár:

Anyám dúdolja, míg az én szememmel néz szét,

s mosolyogni látom, - őt, aki csodára nem vár,       

mert minden májusa hozzám zarándokol már.

 

 

( idézetben: Petőfi Sándor:Szülőföldemen c. versének egy sora)