Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Visszapillantó
Rozella• 2017. szeptember 5. 08:13
Visszapillantó
A nyár illúziója mintha végleg
itt maradna, valós fényekben fürdik,
nem aggódik az elmúlás miatt,
pedig az ősz csendben készülődik.
Ha ideér, még nézhetnénk a fákat,
lomb-jelenések közt levélre festett,
valószerűtlen szín-varázslat,
pár lélekmadárnak biztos rejtek.
Talán mondhatnál megint bókokat,
leveleket gyűjtenénk, mint régen,
de már másképp szeretnél,
túllebegve a meséken.
Erősen fognád a kezem,
szorítanád úgy, hogy fájjon,
kibírnám, míg visszarántanálak
szakadéknyi zuhanástól.
Szétröppent nyarak szállongó színeit
vásznára gyűjthetné még az élet,
lehetne szürreális, de akár valós,
őszi kép is... ha élnél, s ha szeretnélek.
Rozella2017. szeptember 5. 20:44
@Metta: @merleg66: @dreaming58: @skary: @kevelin: köszönöm az időtöket, figyelmeteket, szép estét kívánok!
kevelin2017. szeptember 5. 16:28
nagyon szép szomorú
skary2017. szeptember 5. 15:36
jah ha
dreaming582017. szeptember 5. 12:34
Nem akarom én is ideidézni, de nekem is az utolsó versszak a favorit!
Remek vers :)
merleg662017. szeptember 5. 09:15
Szétröppent nyarak szállongó színeit
vásznára gyűjthetné még az élet,
lehetne szürreális, de akár valós,
őszi kép is... ha élnél, s ha szeretnélek.
Nagyon tetszett a versed...szeretettel gratulálok.
Metta2017. szeptember 5. 08:18
"Szétröppent nyarak szállongó színeit
vásznára gyűjthetné még az élet,
lehetne szürreális, de akár valós
őszi kép is... ha élnél, s ha szeretnélek."
Fájdalmasan szép!