Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Útközben
Rozella• 2024. június 11. 22:24 • olvasva: 100
Útközben
Önjáró sejtek
csúcsra képzelt
tobzódásában öröm
hiánya, siralomvölgy
sóvárgó kesergő magánya,
osztódó kényszer
a lent és fönt között,
silány középszer,
mindennapi félelmek
vagánya, ne legyek!
Ne legyek sosem
a hamisság igazsága,
maradjak a lét számára
csak élni vágyó képzelet.
Hajózni mégis kell, lehet
vitorlát bontani egy más,
és egymás-irányba,
valahol talán összefut,
de bárhová fut, minden út
visszaér egyszer
önmagába.
skary2024. október 2. 18:05
@Rozella: ott má rég nem éénénk :)
Rozella2024. október 2. 14:47
@skary: Ősi jelkép, sokféle ábrázolással, az értelmezése pedig ezerféle, ma már sok mindenre rávetíthető. Az az érzésem, /minden technikai fejlődés ellenére/, hogy jó pár ezer éve sokkal többet tudtak a földi élet és világ valódi lényegéről, mint amit ma tudunk :) Én kis időre szívesen visszamennék abba az ősi múltba, csak félő, hogy ott ragadnék :)
skary2024. október 2. 14:20
a farkát harapó kilgyó :)
Rozella2024. október 2. 12:24
@kevelin: @skary: @gyorisandor: köszönöm
gyorisandor2024. június 12. 22:48
KI+ELÉG+ÜL.
skary2024. június 12. 12:44
kb
kevelin2024. június 12. 01:30
"lent és fönt között
silány középszer "-t
Fogadni èlvezettel
Szeretnèm végre_tetszik versed-