Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Terített asztal
Rozella• 2018. augusztus 20. 11:10
Terített asztal
A kenyér elfogyott már régen.
Múlt morzsái még az asztalon.
Mesélték, az íze milyen más volt,
de a mesét meg nem kóstolhatom.
A morzsákat csendben összesöpröm,
belekovászolom az új kenyérbe,
és a lassan felkelő életösztön
szép fényesre sül a kemencébe’.
Ünnepre terített asztalomon
fehér abroszon kenyérízű kenyér.
Hozzá zamatot őrző, tiszta bor,
mert ma őseim látom vendégül,
betoppanhatnak bármikor…
BakosErika2018. augusztus 22. 06:49
Megérintő vers, Rózám.
Nagyon szép, ünnepi sorok.
Gratulálok.
Rozella2018. augusztus 21. 21:46
@Schmidt_Aladar: @Metta: @csillogo: @Törölt tag: @Törölt tag: @Pflugerfefi: köszönöm, hogy a vendégeim voltatok, remélem eljöttök máskor is!
Pflugerfefi2018. augusztus 21. 15:37
Kenyèr ünnep...
Nagyszerű gondolatok!
Törölt tag2018. augusztus 21. 13:00
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2018. augusztus 21. 12:57
Törölt hozzászólás.
csillogo2018. augusztus 20. 15:03
Pazar "vendéglàtàs" megadod a mòdjàt!
💛
Metta2018. augusztus 20. 14:38
Csodásan írtad!
Szeretettel gratulálok!
Schmidt_Aladar2018. augusztus 20. 13:51
Remek! Tele bölcsességgel, reménnyel, megújulással.
Ez a vers is kovásszal készült a múlt morzsáival...
szeretettel olvastalak
János