Rendhagyó gondolatok...

Rozella•  2017. április 16. 09:40

 

Rendhagyó gondolatok…

 

I.

 

Én nem tudom, hányszoros kötés ez,

újjászületéssé vagy enyészetté válik

e jelenidejű képzet?... Szép felhőképek,

… pár pillanatig élnek, aztán jön másik.

 

Ki festette őket? Hozzáér-e kezem a kezéhez?

Nem törhetem fel az évezredes zárakat,

de hiszem, ki életet teremt sosem téved,

s nem tépi ki, - ha már adott szárnyakat.

 

Én nem tudom, milyen lehetne az Ünnep,

ha egyszer tényleg a Szeretet támadna fel,

mert míg álmaink keresztre feszülnek,

a Húsvéton is átleng egy véres lepel…

 

… és mégis érzem, hogy a harsogó zajból

felhő-szitán átszűrt, cseppenkénti csendek

engednek közelebb Istenhez… Ki sosem volt

s nem lesz halott, ahogyan gyarló emberek…

 

II.

 

Talán lesz egyszer 'feltámadás', itt lenn

és hirdetik majd a visszatérő harangok,

de addig még minden másodpercben

elszáll egy lélek, mert közülünk belehal sok

az éhezésbe, a betegségbe, a nyomorba

s ha egyikbe sem, akkor az erőszakba,

a terrorba,… vagy abba, hogy a lelkében

pont most robban fel az időzített bomba…

 

III.

 

Kétezer éve a kereszten nem ölhették meg,

mert ölni az ember csakis embert tudott,

előtte és azóta is… - akár az Ő nevében -,

eljátszva bőszen a sors kezét, a fátumot,

 

gőggel pusztít földet, embert, állatot…

Vakhite önmagában is végzetes lehet, 

rég nem látja a valós, érte hozott áldozatot:

Isten Életet csakis TEREMT és SZERET.

 

Én nem tudom hányszoros kötés ez,

de hiszem: - bár lehetne rá millió ok,

hogy megtegye -, Vér nem tapad kezéhez!

Emberre a TEREMTŐ sohasem támadott.

 

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2017. április 17. 12:46

@BakosErika: Köszönöm Erikám! Azért van a blogban, mert nem jut már föl a főoldalra, talán majd jövőre, ha nem írok addig másikat... Ölellek én is!

BakosErika2017. április 17. 11:43

de hiszem, ki életet teremt sosem téved,
s nem tépi ki, - ha már adott szárnyakat...

Főoldalas vers és számomra a nap verse Rózám.
Igaz, mély gondolatok.
Nagyon tetszett.
Ölellek.

Rozella2017. április 17. 09:56

@skary: talán SENKI

skary2017. április 17. 09:38

kituggya?

Rozella2017. április 17. 07:27

@merleg66: Köszönöm szépen! A főoldalra már biztosan nem megy... esély sincs rá, május 1-re meg fölösleges volna...

Rozella2017. április 17. 07:24

@csillogo: Köszönöm Marikám! vívódtam, hogy feltegyem-e ide, mert talán kissé 'ünneprontó' vers... Legyen nagyon szép napod ma is!

ui.: Olvastam a húsvéti versed, megérintően szép!!

Rozella2017. április 17. 07:16

@Mia36: örülök, hogy ezt írtad... köszönöm az olvasást!

Rozella2017. április 17. 07:15

@BeaSell: köszönetem! örülök, hogy itt voltál!

Rozella2017. április 17. 07:14

@petruchio: Köszönöm ...

merleg662017. április 16. 22:12

Talán lesz egyszer 'feltámadás', itt lenn
és hirdetik majd a visszatérő harangok,
de addig még minden másodpercben
elszáll egy lélek, mert közülünk belehal sok
az éhezésbe, a betegségbe, a nyomorba
s ha egyikbe sem, akkor az erőszakba,
a terrorba,… vagy abba, hogy a lelkében
pont most robban fel az időzített bomba…

Talán lesz egyszer feltámadás, talán nem...a választ nem ismerjük, de a kérdés adott! Remek versed főoldalra kívánkozik! Igazi ünnepi vers, nagy gondolatokkal. Szeretettel gratulálok remek versedhez!

csillogo2017. április 16. 21:30

...
Bízom benne, hogy feltámad - Rózám, nagyon tetszett rendhagyó gondolatod. További szép ünnepet - baráti ölelésem.

"Én nem tudom, milyen lehetne az Ünnep,
ha egyszer tényleg a Szeretet támadna fel,
mert míg álmaink keresztre feszülnek,
a Húsvéton is átleng egy véres lepel...

… és mégis érzem, hogy a harsogó zajból
felhő-szitán átszűrt, cseppenkénti csendek
engednek közelebb Istenhez… Ki sosem volt
s nem lesz halott, ahogyan gyarló emberek… "

Mia362017. április 16. 16:55

Vér nem tapad kezéhez!

Emberre a TEREMTŐ sohasem támadott.

Én most nem is fűznék semmit hozzá...egy szót csak: elismerésem!

Törölt tag2017. április 16. 10:40

Törölt hozzászólás.

petruchio2017. április 16. 10:12

de jó...

".....hiszem, ki életet teremt sosem téved,
s nem tépi ki, - ha már adott szárnyakat."