"petruchio" ... :(

Rozella•  2019. szeptember 6. 10:34

 

„petruchio”

 

Sokan így, ezen a néven ismertük meg.., pedig volt neve is: Tiszai P Imre 

Igyekezett máshol is NEVET szerezni, „megfelelni” … de mindez már múltidő… /nekünk/


Remélem, megnyugvást, békét talál a lelke, Isten veled Imre!

 

 

Tiszai P Imre


Ilyen vagyok(2)


Tűzben lángolok - jéggé fagyok,
égbe szállok - aztán zuhanok,

Vagyok vad orkán hegyeknek ormán,
vagyok egy tenger-ár mi a mélybe zár,

Születésed - s leszek a végzeted,
s te leszel az aki engem eltemet.

Ilyen vagyok.

 

*** 

 

Egyetlen véleményt kapott ehhez a vershez /egy másik oldalon/ pár nappal ezelőtt:

  „ Nem elég erős. Szerintem. Ez nálam most inkább múlik.”

Imre válasza:

 „Semmi baj....múlik mint az életem...talán én is szebb búcsúverset akarok a végén....”

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Bugatti3502019. szeptember 8. 12:26

Legyen számodra könnyű a föld...
Tisztelettel gondolok Rád, kedves Imre. :(

csillogo2019. szeptember 8. 11:42

Sok szép versét hoztátok... kívánom, hogy elnyerje megtépázott lelke - hosszú szenvedése után - az örök hazában a megnyugvást - Isten áldjon, nyugodjál békében Imre!

Mamamaci402019. szeptember 8. 05:50

Isten nyugtassa lelkét!

Pera762019. szeptember 8. 05:30

Nyugodjék békében...

BakosErika2019. szeptember 7. 19:46

Isten veled, Imre!
Szívemben maradsz, mint fogadott Tesó.

Tiszai P Imre : Vénülök

Vénülök, fogytán az erő,
csak lelkemben sokasodok.

Az ősidő köszön vissza rám,
álmaimban hegyeket lépek át.
Talpam alatt sziklák omlanak a mélybe,
tenyeremmel tengerárt simítok hullámokká.
Éjek, nappalok borulnak össze,

Könny nem fénylik,
a vibráló csillagok között az idő elfogyott,
ami szép volt, hűtlen szeretőként elhagyott.
Mozdulatlan a csönd köröttem.

Fáradt vagyok.
A múlt századi blokkoló kártyámra
húzom a nyikorgó kart,
műszakom végét jelzi a végső számsor,
kérem, hogy
se szám, se írás ne legyen fejfámon.

Törölt tag2019. szeptember 7. 15:00

Törölt hozzászólás.

Krisztinka2019. szeptember 7. 10:24

Azt mondják, hogy a lélek a halál után egy darabig még itt marad a földön. Pet, akkor most biztosan olvasod amit ide írok:
Legyen veled a szeretet és sok-sok szép vers a lelkedben ott, ahova elmentél...egy biztos, az a hely nem az általad oly sokat emlegetett pokol. 💜
Kedves Róza, köszönöm szépen, hogy megadtad a lehetőséget itt nálad, az együtt való búcsúzásra.

kicsisara2019. szeptember 7. 01:19

Nyugodjék békében! :(

955kondoros2019. szeptember 7. 00:26

Nyugodjék békében.:(

TothGigi2019. szeptember 6. 22:41

:( Jó ember volt!

szurkevirag2019. szeptember 6. 16:34

Tiszai P Imre

Halott virágok kertjében
A halott virágok kertjét keresem,
hol fáradt testem fektethetem
a múló időbe,
köröttem a márvány porlik
a két világ határán.

Istennel meghányjuk-vetjük
viselt dolgainkat,
csak rólad hallgatok,
mert a mi világunkban se ma,
se holnap nincs helye másnak,
ott csak ketten létezünk,

s majd ha megpihentem,
benned élek tovább.

Béke poraira :(

skary2019. szeptember 6. 14:06

évekkel ezelőtt találkoztam imivel, ittunk valami izét...beszélgettünk..és egyszer még írtam is róla...érdekes kék szemei voltak...ámen

Törölt tag2019. szeptember 6. 13:15

Törölt hozzászólás.

kevelin2019. szeptember 6. 12:54

Szomorú nagyon sajnálom.Bár szemèlyesen nem ismertem munkássága által mègis közel állt hozzám.
Isten veled Imre.Vonat sínek harangok,lepedők sokszor leírt szavaid visszaköszönnek,minden vèlemènyedre emlèkszem.Kösz Róza hogy megírtad

okeanus2019. szeptember 6. 12:20

"Semmi sem sürgős most.
Sötétséget ásít az éjszaka,
rám telepszik a nem-létezés
nyugalma."
Tisza P. Imre

még jelen vagy és leszel, velünk és mindenkivel....

Pflugerfefi2019. szeptember 6. 11:25

Tiszai P Imre
Gondolj majd rám

Egy téli nap napsütötte alkonyán,
gondolj majd rám,
ha megterítettél az ünnep asztalán,
gondolj majd rám,
ha kigyulladnak az első gyertyák a fán,
gondolj majd rám,
ha furcsa árnyék jár a szobád falán,
gondolj majd rám,
ha hideg felhők rohannak téli éjszakán,
gondolj majd rám,
ha kandalló duruzsol, meleget ontván,
gondolj majd rám,
ha nevem olvasod egy sírra szúrt fejfán,
emlékezz majd rám.

Gondolunk rád, nyugodj békében!

Zerge2019. szeptember 6. 11:15

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

R3ventlov2019. szeptember 6. 11:10

Tiszai P Imre
Vénülök

Vénülök, fogytán az erő,
csak lelkemben sokasodok.

Az ősidő köszön vissza rám,
álmaimban hegyeket lépek át.
Talpam alatt sziklák omlanak a mélybe,
tenyeremmel tengerárt simítok hullámokká.
Éjek, nappalok borulnak össze,

Könny nem fénylik,
a vibráló csillagok között az idő elfogyott,
ami szép volt, hűtlen szeretőként elhagyott.
Mozdulatlan a csönd köröttem.

Fáradt vagyok.
A múlt századi blokkoló kártyámra
húzom a nyikorgó kart,
műszakom végét jelzi a végső számsor,
kérem, hogy
se szám, se írás ne legyen fejfámon.

Tiszai P Imre: Vénülök

Secret322019. szeptember 6. 10:55

Tiszai P Imre
Egyetlen szentség (vált)

Egyetlen szentség
az Atya, a Fiú, a Szentlélek
keresztje, időtengerben
rohanó örvény.

Egyetlen nap az élet,
én szabom meg, mikor temet
teremtőm, hurcolom az eredendőn
jussolt bűnöket.

Oltárt rönkből rakok,
rárajzolom arcod,
eléd térdelek, s te nézed,
mint hullok pokolra.

Visszhang,
meg néhány repedt ócska harang
járja hosszú útját a
dombok közt.

Egy ajtó zárva,
s összedőlt várak
temetik a völgyek hűs vidékét
a szentségek közé.

Gyönyörű...

Isten áldjon, legyen veled, s velünk...