Pár szó - egy dal ürügyén...

Pár szó - egy dal ürügyén…

 

Engem már ne bántson versben

élesen, nyersen írt, durva szó,

épp elég, ha rideg a világ, - a való…

 

Ha érzek, érezzem hogy van, és ne rejtsem

kemény szavak mögé a lelkem,

a dühöm, hibám, elégedetlenségem…

 

A világ úgyis szemet huny a szenvedésen,

ezért engem szeretni is merjen,

aki olvassa majd a versem,

 

mert a tüske a sündisznóra való.

Én nő vagyok, csak ez a diadémem.

Emlékek nap-füzére ég bennem,

 

fénypásztát küld a csillagok honába,

talán onnan ragyog vissza a mára,

szégyen nélküli, igaz álmodásra,

 

… és emlékszem még egy különös dalra,

ami megszólalt rég valaki lelkében,

s még mindig rácsodálkozom, - ma is,... sokadszorra…

 

**********************************************************************

https://www.youtube.com/watch?v=bmGIEairVGA

LGT: Egy elfelejtett szó

/Zene: Presser Gábor;  Vers: Adamis Anna/

 

Értünk egymás nyelvén, minden szó beszél,

Mégis másképp érted, mint ahogyan én.

Más a szó, ha mondod, más ha hallgatod,

Nem tudná a bal kéz, mit akar a jobb.

 

Én tudom a dallamot, te tudod a szót,

Én mondom az igazat, és te mondod a jót.

Az én igazam nem biztos, hogy neked nagyon jó,

De mind a ketten várjuk azt az elfogyott, elhagyott,

Elrabolt, ellopott egy-két elfelejtett szót.

 

Refr.:

Minden ember jó, kit megtalál egy szó,

Minden szó is jó, ha embernek való.

Minden ember más, de éppen ez a jó.

Hát meddig várjak még,

Hogy felhangzik egy elfelejtett szó?

 

Érzem, amit érzel, látom, amit látsz,

Mégis másképp mondom, mint amit te vársz,

Gondolhatok bármit, előbb mondod ki,

Megbotlok egy kőben, s te fogsz elesni.

 

Én hordom a bal cipőt, rajtad van a jobb,

Összeköt a cipőfűző, nem egy nagy dolog.

Ami nekem jó, az talán neked nem való,

De mind a ketten várjuk azt az elfogyott, elhagyott,

Elrabolt, ellopott egy-két elfelejtett szót.

 

Refr.:

Minden ember jó, kit megtalál egy szó,

Minden szó is jó, ha embernek való.

Minden ember más, de éppen ez a jó.

Hát meddig várjak még,

Hogy felhangzik egy elfelejtett szó?

 

Szóból vannak hidak két ember között,

Csend lobbantja őket a fejetek fölött,

Mindenki mást érez minden szó mögött,

Ami nekem kéne, azt te nem tűröd.

 

Én mondom az igazat, s te mondod a jót,

Én tudom a dallamot és te tudod a szót,

Ami nekem jó, az talán neked nem való,

De mind a ketten várjuk azt az elfogyott, elhagyott,

Elrabolt, ellopott egy-két elfelejtett szót.

 

Refr.:

Minden ember jó, kit megtalál egy szó,

Minden szó is jó, ha embernek való.

Minden ember más, de éppen ez a jó.

Hát meddig várjak még,

Hogy felhangzik egy elfelejtett szó?