Nem kevesen...

Nem kevesen…

 

Vannak emberek itt, Magyarországon, Európában  - nem kevesen –, akiknek a látszat ellenére, már hosszú ideje NINCS HAZÁJUK.

Nekik mindössze identitás-talan, történelem-telen, nemzet-telen, múlt-talan, bármikor bármilyen helyre megváltoztatható,  igazolható  „lakhelyük”, tartózkodási helyük van csupán. Pusztán e lakhely alapján tartják magukat pl. EURÓPAINAK,  - jellemben, magatartásban, értékrendben fel sem fogva, meg sem közelítve a József Attila által pl. Thomas Mann-ban tisztelt, megverselt ’európaiságot’. 

Nem tudom mit ÍRNA, és főleg mit TENNE ma József Attila, de egyet biztosan nem: nem fogná be ”pörös száját” ma sem,  ám nem a hazáján kívül, és nem a külső hatalmak nyíltan érdekvezérelte  körbeudvarlásával, (mondhatnám vulgárisabban is), főként  nem a saját hazája ellenében,  honfitársai becsmérlésével keresné a saját maga érvényesülését. Ahogy nem tette soha ezt egyetlen, a hazáját szerető és védő magyar író vagy költő, művész, tudós… de még politikus sem!

Vannak emberek, akik azt gondolják, hogy Trianon után 100 évvel végre elérkezett az idő, hogy a gátlástalan, hataloméhes külső erők segítségével  - mert másként ma sem megy-, ismét megkíséreljenek erőszakot tenni egy ’maradék’ kis országon. Ők azok, akik úgy hiszik, hogy ezek a külső erők majd hozzásegítik, beültetik, mert előbb-utóbb beültethetik őket újra a hatalomba, és akkor az általuk már jól kitaposott  globál-úton tovább haladva elvehetik sok millió embertől a maradék hazáját is, elvehetik az identitását/minden értelemben/, rákényszeríthetik a vallási , világnézeti, erkölcsi stb. másságot, bármely országra, átadhatják  tálcán feltálalva a világ „új európai urainak”…,  Emberek millióit pedig pusztán  parancsvégrehajtókká, teljes rabszolgasorsba kényszeríthetik a saját hazájukban. Nagyot tévednek ezek a szegény "hazátlanok…” 

Tévednek, mert vannak emberek - nem kevesen -, akiknek minden ez ellen irányuló kísérlet dacára is, mindig is volt, most is van, és lesz is HAZÁJUK, - éljenek bárhol a világban -, a hazájuk neve: MAGYARORSZÁG.

 

https://www.youtube.com/watch?v=i367SC_eVG0

József Attila: THOMAS MANN ÜDVÖZLÉSE

 

 

Mint gyermek, aki már pihenni vágyik
és el is jutott a nyugalmas ágyig
még megkérlel, hogy: „Ne menj el, mesélj” -
(igy nem szökik rá hirtelen az éj)
s mig kis szive nagyon szorongva dobban,
tán ő se tudja, mit is kiván jobban,
a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél:
igy kérünk: Ülj le közénk és mesélj.
Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük,
mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt
s együtt vagyunk veled mindannyian,
kinek emberhez méltó gondja van.
Te jól tudod, a költő sose lódit:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.
Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén,
hadd lássunk át magunkon itt ez estén.
Párnás szavadon át nem üt a zaj -
mesélj arról, mi a szép, mi a baj,
emelvén szivünk a gyásztól a vágyig.
Most temettük el szegény Kosztolányit
s az emberségen, mint rajta a rák,
nem egy szörny-állam iszonyata rág
s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még,
honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék,
fő-e uj méreg, mely közénk hatol -
meddig lesz hely, hol fölolvashatol?...
Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,
de mi férfiak férfiak maradjunk
és nők a nők - szabadok, kedvesek
- s mind ember, mert az egyre kevesebb...
Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.
Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen
néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
fehérek közt egy európait.