MEGINT

MEGINT

 

„A hangraforgó zeng a fű között”

mert a sátán MEGINT angyalnak öltözött.

Emlékezz rá, láttad már ezt a képet,

dúvad szarvaik ökleltek egy népet,

véres karmaik kéjesen görbültek,

de egészben is lenyelték volna,

ha belefér hatalmas pofájukba;

és most kénköves, habzó szájjal

a Szózatot s a Himnuszt megvetik.

Maradék testét is cafattá tépnék,

hiszen azt végképp nem érthetik,

’ miért nem döglött már meg’,

... „ahogy kérték”…

Barbár mód, foggal és körömmel

tobzódva élveznék jajkiáltásait,

felöklendezett kárörömmel,

vérszagra gyűlve már MEGINT

várják a végzetét, telekürtölik

degesz pénzzsebét a világnak:

hogy nekünk a ’csonka ostobáknak’

már MEGINT Mohács kell,

már MEGINT Trianon kell…

 

… hát mondjátok meg nekik:

egy nemzet feszül fönt a kereszten,

mely ezredévek óta megölhetetlen.

Nekik hamvaik sem lesznek már,

letörlődnek mind a föld színéről,

az aljasság nem marad büntetlen,

megfosztatnak az Ember névtől…

Sátáni vágyuk MEGINT nem győzhet Életen,

” mondjátok hát, hogy nem reménytelen”

 

 

idézőjeles keret: Radnóti Miklós: Majális c. versének kezdő és záró sora